| Táboriták, árvák, kelyhesek |
|
||
| A Szent Korona pólyában | |||
| A két Hunyadi János | Magyarok cseh földön | ||
| Ki volt Brandeisi Giskra János? | Csehek Magyar földön | ||
| A Losonc melletti csata 1451-ben | A Huszita Biblia | ||
| Mátyás király elsö hadjárata | |||
| A Vak Vezér (Jan Zizka) | |||
| Vissza a föoldalra | |||
|
Késmárk címere |
|
|
(Témához ugrás kattintással)
Késmárk városa a husziták alatt Felvidéki haramiák (cikk) Huszita várak a Felvidéken - Kigyűjtés 1) Várak, várkastélyok, várhelyek a Felvidéken, ahol a husziták megfordultak 2) A Pallas Nagy Lexikon alapján Huszita vezérek a Felvidéken - Kigyűjtés 1) Huszita vezérek Báró Jósika Miklósnál
|
|
|
Késmárk a husziták alatt
1431: A husziták feldúlják a Vág és a Garam vidékét, de Rozgonyi Miklós Illavánál megveri a rabló sereget. 1433: Áprilisban Cseh- és Morvaországból indultak huszita seregek Szilézián keresztül Lengyelországba, majd a Tátra bércein átkelve 700 lovas, nyolcezer gyalogos, háromszáz szekér zúdult a Szepességre. A magyar seregek erre a gyors tátrai átkelésre nem számítottak, így amikor a rettegett had betört az országba, Késmárk lakói félelmükben mindannyian elmenekültek, árukkal teli városukat otthagyták prédául az ellenségnek, amit a csehek feldúltak a környező városokkal, falvakkal együtt. A táboriták innen Túrocon keresztül Körmöcbányára mentek, majd a város körül gazdag zsákmányt szerezve, a hegyeken át minden harc nélkül június elejére visszatértek Csehországba. Késmárk: A fennmaradt krónikák szerint 1190-ben apácakolostort építettek a várostól kissé ÉK-re, oda, ahol ma a késmárki vár áll. 1348-ban a város elöljárósága kápolnát építtetett a kolostor mellé, majd a középkor háborúi során az épületek fokozatosan erődítménnyé alakultak át, olyannyira, hogy a XV. század közepén gyakorlatilag kialakult a késmárki vár. A várat 1441-ben elfoglalták a husziták, és húsz éven át birtokolták azt.
A késmárki vár
|
|
|
Dicstelen az a szerep, melyet a mocsarak lepte hajdani
Nagyalföldön a betyárok, a Felvidéken a hegyi rablók játszottak el. Közülük is a
leghírhedtebb Axamith Péter volt, a huszita Giskra egyik alvezére.
Amikor Giskrát kiűzték a Szepességből, Axamith ott maradt, fosztogató bandát
szervezett, és a szepesi várba fészkelte be magát. Bár az ifjú Hunyadi Lászlónak
sikerült onnan kiűznie, a martalócsereg váratlanul elfoglalta Késmárkot, és
onnan rontott rá a környék lakóira. Végül László öccse, Mátyás királyunk vetett
véget a huszita rabló garázdálkodásának, és kiűzte az országból.
Forrás:
Szepesi Attila,
Rejtőzködő Magyarország 2006. július 29.
Magyar Nemzet 39. oldal
Huszita várak, huszita vezérek a Felvidéken (Kigyüjtés)
1) Várak, várkastélyok, várhelyek a Felvidéken, ahol a husziták megfordultak
Csehvár (Diósjenő): Újlaki Miklós 1456-ban 2200 Ft-ért Axamit huszita vezértől visszavásárolta. Salgóvár (Perőcsény): 1456-ban Axamit huszita vezéré. Salgóvár: Giskra 1450-ben foglalja el. Mátyás 1460-ban veszi vissza. (A hagyomány szerint az arcán megsebesül) Zagyvafő: A husziták 1441-ben foglalják el, felépítik. Mátyás 1460-ban foglalja vissza, rommá lesz. Pata (Gyöngyöspata): 1460. április 24-én foglalta el Zagyvafői Andrisko és Urik, Giskra alvezérei. Visszafoglalja Mátyás 1460 nyarán. Porig ég. Eger: 1446-ban Telefusz huszita vezér megrohanta, kirabolta, felgyújtotta a várat és a várost. Telefuszt elfogták és vár börtönébe zárták. Odor vára (Cserépfalu): nincs ismeret róla Sajónémeti: Mátyás 1459-ben elfoglalja, földig rombolja. Galgóc: 1457-ben Komorovszky Péter és Valgata birtokában. Mátyás 1459-ben elfoglalja, földig rombolja. Vadna: 1457 előtt Komorovszky Péter és Valgata birtokában. Rozgonyi Sebestyén, Héderváry László (egri püspök) 1458-ban elfoglalja, földig rombolja. Szádvár (Szögliget): A (XV.) század közepén a husziták foglalták el, de az 1454-ben kötött egyezség alapján, más várakkal együtt Komarovszky Péter visszaadta. Sárospatak: A husziták 1440-ben foglalják el. Rozgonyi Sebestyén, Héderváry László (egri püspök) 1459-ban visszafoglalja.
**** Gács vára, melynek hegyoldalát gyönyörű kilátású díszes kert borítja; még szebb és tágasabb kilátást élvezhetni a vár ablakaiból. A vár tornyokkal ellátott ötszögű emeletes erődítmény egy kapuval, hova jól készített út vezet. A gácsi vár keletkezésének idejét nem tudjuk. Legnagyobb szerepet vitt a husziták korában, amidőn Giskra megerősítette; de azután elpusztult, majd ismét fölépült. Losonc lapályon fekszik, a megyének legcsinosabb és egyetlen rendezett tanácsú városa. Losoncz… 7.460 lakost számlál. Nagyon sokat szenvedett e város már a husziták korában Giskra alatt, kinek itt erődje volt. *** Bozók (Bozvik): A bozóki premontrei apátságot 1135-ben alapította a Hontpázmány nembeli Lampert comes. A középkorban többször feldúlták a főúri pártharcokban, 1433-ban a husziták pusztították el. 1530-ban Balassa Zsigmond a szerzeteseket elűzve 1546-ig várrá alakíttatta át. 1541-ben már visszavert egy török ostromot. 1678-ban Thököly egyik vezére elfoglalta és felgyújtatta, de Szelepcsényi György 1686-ra helyreállíttatta. Még a 20. század elején is lakott volt. 1910-ben a falunak 501, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.
2) A Pallas Nagy Lexikon alapján
Abaúj-Torna vármegye Szalánc Giskra János a husziták által leromboltatja, de 1490-ben Losonczi László főkincstartó felépíttette.
Árva vármegye Árva vára A legrégibb kútfő, mely a vár fönnállásáról tanúskodik, nem vezet vissza tovább, mint a XIII. század második felébe, mikor Árvát Péter, Ottouch és Mikou, Detre ispán fiai, a Balassák ősei bírták. Ezektől váltotta vissza 1267-ben IV. Béla e határszéli várat, melyet innentúl a XIV. század elejéig királyi várnagyok kormányoztak. Az Árpádok kihaltával megindult polgárháborúban Árva ismét magán kézre került, de csak rövid időre, mert Róbert Károly, ki a várat kedvelt hívének, a Bazarád oláhországi vajda elleni hadjáratból híres Danch vagy Domokos mesternek, zólyomi és liptói főispánnak adományozá, már 1320 táján visszaváltá s ismét királyi várnagyokat helyezett Árvába. A megye betelepítése Nagy Lajos uralkodása idejében indult meg. Nagy nevű férfiak viselték ez időben a várnagyi tisztet, köztük Ipoly (Hyppolít), körmöczi kamarai gróf, Ilsvay Leustach nádor és mások. Később László oppolyi herczeg és Garai Miklós nádor bírták a várat s viselték a főispáni méltóságot. Azonban mindkettő csak rövid ideig; mert már Zsigmond király idejében Stibor, „az egész Vág ura”, volt a vár tulajdonosa 1434-ig, mikor a Stiborok kihaltával a vár ismét a koronára szállott vissza. A harci zaj, mely ez idő alatt az országot betölté, nem hatolt el Árváig. Telepei békésen fejlődhettek. A várurak egy ideig még a husziták ismételt betörései ellen is meg tudták védeni Árvát; azt azonban már nem akadályoztathatták meg, hogy a huszitákkal versenyt dúló lengyel és cseh rabló lovagok kalandjaikat idáig ne folytassák. Árvában Komorovszky Péter, a szomszéd lengyelországi Zivjec ura fészkelte meg magát s itt a főispáni tisztet is bitorolta mindaddig, míg Mátyás az egész cseh-lengyel garázdálkodásnak véget nem vetett. Mátyás Corvin János hercegnek adományozta Árva várát.
Bars megye: A XV. században a husziták csapása sújtá a megyét. 1431-ben Lévát rabolták, 1433-ban Körmöczig nyomultak, 1434-ben Kis-Tapolcsányban dúltak. Egyes féktelen oligarchák, mint Lévai László 1446-ban s Tapolcsányi Kelemen 1450-ben cseh zsoldosokkal hatalmaskodtak a megye lakosságán.
Gömör vármegye: Ezek mellett a XV. sz.-ban Giskrának rabló hadai fészkelték itt be magukat s I. Mátyás királynak hívei, Loránd György gömöri főispán és Zápolya István csak hosszas harcok után vehették el tőlük Balogot, Derencsént, Gömört, Osgyánt, Rimaszombatot, Sajónémetit, Serkét, Szécset, Szkálnokot és végre legerősebb fészküket, Murányt. Ezen harcok idejéből maradtak fenn a rahói várkastélyhoz, Vereskőhöz és a Királyhegyhez kötve, a nagy király vadász- és szerelmi kalandjairól szóló mondák és a király igazságszeretetéről tanúskodó hagyomány, amely szerint a gömöri szőlőhegyekben tanította az urakat a jobbágy munkájának becsülésére.
Krasznahorka-Váralja, (Gömör)1441. a várat a husziták foglalták el, Bebek István 1461. visszaszerezte azt.
Rimabánya: Giskra – Ludwig 136-137.oldal
Rimaszécs (Rima-Szécs), kisközség Gömör vármegye R.-i j.-ban (ennek székhelye Feled), (1891) 1522 magyar lak., vasúti állomással, posta- és távíróhivatallal és postatakarékpénztárral. Koburg hercegnek itt mintagazdasága van. R.állítólag az alpári Zalán nyári mulatóhelye s így ősrégi hely volt; innen vette nevét a Széchy-család. 1458. Héderváry László R. vára alatt verte szét Valgatha és Komorovszki cseh rablóit. 1459. Mátyás király földig lerontotta a csehek itteni fészkét. Széchy Máriával Wesselényi Ferenc lett R. ura, kiről a fiskusra szállván, a Koháry grófok jöttek birtokába.
Derencsény, kisközség Gömör vármegye rimaszécsi járásban, (1891) 348 tót lakossal. Régente Drench v. Derencs volt a neve; legrégibb tulajdonosa a Balogh-nemzetség volt. 1297. D. felét Balogh Domokos és Miklós kapta meg; utóbb fia, László, a Derencsényi nevet vette fel. A XV. sz.-ban a csehek a falun alól a réten erődöt építettek, melyben Valgatha rablóvezér parancsolt. 1451-ben Hunyady János D. várat körülvette, a Balog folyó elzárása által a völgyet víz alá helyezte és Valgathát a vár feladására szorította; elvonultával azonban a csehek ismét visszajöttek, míg 1459. Hunyady Mátyás Gömör, Rimaszécs, Serke, Balog és több más várral együtt egészen hatalmába nem ejtette D.-t. Azt a sáncot, mely a Balog vizét felfogta, a nép mai napig Hunyady-sánc-nak nevezi. A hős kormányzó eltávozása után az erősséget Valgatha ismét visszavette. 1459. Mátyás király maga ment vitéz seregével a cseh martalócok kiűzésére, hős vezére Rozgonyi Sebestyén egyfelől, a király maga másfelől egymásután foglalták el felvidéki nagyszámú váraikat. Derencsény is elesett. Az itt vívott csatában hullt el Krno híres huszita vezér, s azt a dombot, hol tetemei eltakaríttattak, a nép maig Krnókának nevezi. A csehek elleni hadjáratok küzdelmes zajába a néprege egy szerelmi kalandot sző - Mátyás királyról, aki Zelmirába, a Valgatha cseh vezér tündérszép leányába volt szerelmes. 1466. a Kállaiak azt állították, hogy az erősséget magok a Derencsényiek rakatták, amit valószínűleg úgy kell értenünk, hogy a csehek kiűzetése után megint birtokába jutván, az ostrom által megrongált erődítményt újraépítették. Derencsény birtokából 1544. Derencsényi Pál és fivérei estek ki. Ugyanis ezek Széchy László Derencsényi udvarára törvén, s nejét, Thibay Orsolyát megsebesítvén, ebből pör támadt, mit a király akként döntött el, hogy a Derencsényieket megfosztotta Derencsény birtokától, s azt Kápolnával együtt a Széchyeknek adományozta. Ettől kezdve D.-ről nincs említés téve.
Liptó vármegye a cseh világban, mikor Prokop Liptó-Újvárt már 1398. elfoglalta, ahonnan csak nehezen lehetett kiszorítani. Majd a XV. sz. elején Bubek Detrének, Likava urának Nápolyi Lászlóhoz pártolása hozott háborút Liptó vármegyére. Nem sokkal rá a husziták ütik fel állandó tanyáikat; Komorovszky, az Uderszkyak Liptó váraiból űzik rabló kalandjaikat, amíg Rozgonyi és az 1474. itt személyesen megjelent Mátyás király ki nem zavarták őket onnan. (A liptói várak vidéke színhelye Jósika M. A hat uderszky leány c. regényének.) A husziták kiűzése után Liptó vármegyét Korvin János kapta hercegi címmel.
Likava vár. Rózsaheggyel szemben a Vág jobbpartján meglehetős magas hegyen vannak Likava romjai. Tót írók alapítását a mesebeli Moymir tót király idejére teszik. Valószínűbb azon állítás, hogy azt a templariusok, kiknek birtoka volt e vidék, védelmükre építették. Róbert Károly királynak Likavát uradalmaival együtt Donch mesternek ajándékozó 1312-iki oklevele az akkor már meglevő várról szól. A Donch nemzetség kihalta után a XIV. sz. végén a Bubekek (Bebek) bírják, kiktől Detre hűtlensége miatt Zsigmond király elvette. A XV. sz. elején Gara Miklós bírta, majd a huszitáknak lett Liptóban egyik fő fészkükké, egy időben a híres Komoróczy Péter parancsnoksága alatt. A husziták legyőzése után Hunyady Mátyás király fiának, Corvin János liptói hercegnek adta, kinek idejéből valók a várban volt Hunyady-címerek. 1496. Szapolyai István kerítette kezére a várat, melyre családja 1506. donációt.
Liptó-Szent-Miklós A vármegyével osztozott a husziták, a pártharcok és a nemzeti felkelések által okozott bajokban, de jelentékenyebb történeti szereplése nem volt. Liptó-Szent-Miklós van 2.940 lakossal. E szépen épült városka csak a múlt században jutott elsőségre, midőn a kereskedelem fő helyévé kezdett emelkedni. Fekvése igen szép; a környező táj képe meglepő. A várostól délre az Alacsony-Tátra szelídebb emelkedésű hegytömbjei emelkednek; éjszak felé a liptói havasok hatalmas hegycsoportjai magaslanak, míg a Vág mentén szabad, nyílt kilátás nyílik kelet és nyugat felé. Első neve azon helynek, a hol később Liptó-Szent-Miklós épült, Máthéfölde volt; így nevezi IV. Béla király is 1268-ik évi oklevelében, mellyel a templom építésére telket és a plébániának kúriát adományoz. Csúcsíves templomát egy ideig a husziták használták. 1464-ben újra róm. kath. templommá szentelték; 1664-ben leégett, de ismét fölépítették. A liptómegyei plébánosok 1583-ban október 18-án Liptó-Szent-Miklóson tartott egyházi gyűlésükön fogadták el legelőször a Gergely-féle naptárt.
Liptó-Újvár (Hradek) 1433. a husziták foglalták el, de Borbála királynétől már 1435. adománylevelet kapott ró Tarkői Rikolf László. Utódai a csehvilág idejében rablólovagokul garázdálkodnak a vidéken, amiért ismételten hűtlenségi perbe keveredve, 1447. azon feltétel alatt kapnak kegyelmet, ha az Újvárt lerombolják. Ezt nem tették meg s a vár 1450. Komorovszky által elfoglaltatva, csak rablólovagurat cserélt. 1453. Szentmiklósi Pongrácz kapott a várra adományt, de a csehektől azt nem vehette el és amikor Rozgonyi Sebestyén a cseheket onnan kizavarta, 1458. ő kapott a várra adományt. Mátyás király 1459. jogos birtokul Komorovszkynak adta, aki a Pongráczok tiltakozása dacára megtartotta azt és onnan féktelenkedett, míg 1464. onnan ki nem űzetett, amikor a várat Rikolffy Fogas Zsigmond kapta Mátyástól adományul. Ennek azonban meggyült a baja a régibb igényt tartó Pongráczokkal és Komorovszkyval, aki a várat 1470. újra kezére kerítette s onnan addig rabolta a vidéket, amíg Mátyás király 1474. ki nem űzte.
„A Vág bal partján érjük a Havran hegy alatt, sőt részben annak déli lejtőjén épült Szent-Mária – hajdan Boldogasszonyfalva – nevű községet, melynek egy útczát tevő kis ház-sora s régi alakjából kivetkőzött temploma nem is sejtetik, hogy milyen szerepet vitt e szerény kis falu öt századdal ezelőtt a megyében. Itt épülvén t. i. a megye legrégibb róm. kath. temploma, itt volt a megye székhelye, itt tartotta 1391-ben Bebek Imre országbíró a liptói nemesi birtokok vizsgálatát azon megyeszerte elterjedett hamis birtoklási okiratok következtében, melyeket Joannes Literatus készített, s ezek miatt a birtoklási jog a legkétségtelenebb királyi adományozások mellett is veszélyeztetve volt; itt égették el a máglyára ítélt hamisító Joannes Literatust; az itteni templomban tették le a bíróilag kívánt igazoló, tisztázó esküt a pörös felek. A község fölött emelkedő Havran hegy tetején állt egykoron a Johannita-rend monostora, mely később a XV. században Szentmiklósi Pongrácz és Komoróczi Péter rabló fészke lett. Tágas kilátás nyílik innen Rózsahegytől a Vág mentén fölfelé egészen Szentivánig, az Alacsony-Tátra távoli hegyláncolatáig, a hegyek aljában elszórt falvak sokaságára s a Vág folyó szeszélyes kanyarodásaira: így nagyon alkalmas volt a jövő-menőket e sasfészekből szemmel tartani, az utazó kereskedőket megrohanni s kifosztani a harcok, az ököljog századaiban.”
Nógrád vármegye már Zsigmond idejében csirái mutatkoznak a huszitizmusnak. Hívei Pardus de Horka fővezérük alatt főképp az Ipoly völgyében nyomultak elő, de a Tugár és Losonc vizek mentében is felhatoltak Poltárig és Uhorszkáig, Ozdinig és Gácsig, mely utóbbi kettő Giskrának fészke volt, aki innen minduntalan kicsapott és Losonc közelében még Hunyadi Jánoson is győzelmet aratott. Felbátorodva e sikereken, a husziták maradandóan berendezkedtek, az Ipoly mentén őrhelyeik (Hradek, Hradistye; Strázsapart, Strázsahegy) egymást érték. Állandó fészkeik: Alsó-Esztergály, Cseh-Brézó, Dobrocs, Hollókő, Kis-Zellő, Prága, Szelc, Losonc, Korna, Karancsságh. Ahol jártak, nemcsak politikai, de vallási hatást is fejtettek ki és útját egyengették Luther vallási tanainak, melyre itt rekedt híveik át is tértek. Az utóbbi hatás maradandóbb is volt a politikai szerepnél. A huszita zászlót lassan-lassan elhagyta a szerencse. Szarvas-Gede alatt Giskrát leverte Loránthy György, 1460. Szandánál verték meg a cseheket és mikor Mátyás Balogot, Ozdint, sőt Zagyva várát is rohammal bevette, a huszita mozgalom el volt fojtva. A cseh háború alkalmával tűnt ki a Madách-család, mely a királytól Borsos-Birinkét nyerte. Mátyás a huszitákon kívül még a nógrádi oligarchákat is megtörte, kik óriási birtokaikon semmibe sem vették a királyt, sőt fegyverrel is ellene szegültek. Ilyenek voltak a Perényiek (a füleki uradalomban), a Losonczyak (Divén, Losonc és Galsa között), a Szécsényiek (a honti határtól a hevesi és gömöri határig), lévei Csehek (Salgó körül) és Gúthi Országhok (Szécsénytől Abellehotáig). Ezeket megfékezvén, a nógrádi várrendszert vette gondjai alá, mely a bányavárosok védelmére szolgált és 22 várból alakult (Baglyas, Buják, Csővár, Divén, Ecseg, Fejérkő másképp Sámsonháza, Fülek, Gács, Galsa, Hollókő, Jenő, Kékkő, N., Ozdin, Salgó, Somoskő, Szanda, Szécsény, Szentkirály, a Losonc melletti királydombon, Sztrahora Esztergály mellett, Vác és Zagyva). E hatalmas várrendszeren belül a Hunyadiak korában a következő 13 várost találjuk: Dejtár, Fülek, Gyarmat, Inaszó, Jenő, Losonc, Oroszi, Patak, Szanda, Szécsény, Vác, Verebély, Verőce. Szécsényben tartotta a vármegye néhanapján gyűléseit, kivált mikor Gyarmat a tatárjárásban elpusztult. Ám a vármegye állandóan a nagybirtokon oligarchák nyomása alatt állott, s kiknek sora éppen Mátyás idejében szaporodott meg egy hatalmas úrral: Szabolyai Istvánnal ez Mátyás utódai alatt annyi földet gyűjt, hogy 1494-ben az ország összes portáinak majdnem felé bírta
Szécsény várának keletkezését némelyek a cseh huszitáktól származtatják, mások a templomos vitézeknek tulajdonítják. Zéchen névvel élt, s unokáját Ferencet, a Konye bán fiát, Zsigmond király országbíróvá nevezte ki, ki a minoriták számára nevezetes alapítványt tett, amely azonban 1466. a Szt.-Ferenc-rendiek Üdvözítőről nevezett tartományára szállott. A várat is ez a Zéchen Ferenc építtette fel, melyet 1433-ban Pardus de Horka huszita vezér foglalt volt el, mely ütközetben a husziták kapitánya Velko is elesett s az ország nagy darab földje Párkánytól az Ipoly folyóig s innen a Szepességig a csehek hatalmába ment át, mely haderő ellen Zéchen László 50, Zéchen Oszvald 100 lovas katonát állított. 1544. a török foglalta el, s a vár a Szent-Ferenc-rendiek kolostorával.
Nagyszombat (Pozsony vármegye) a husziták kirabolták.
Pozsony a husziták 1428 óta Pozsony határát, sőt külvárosait is több ízben tűzzel-vassal pusztították, mígnem a város vezérükkel, Blaskóval fegyverszünetet nem kötött.
Sáros vármegye Hatalmas főispánok: Drugeth Vilmos, Kont Miklós, a Czudarok, Bebekek, sóvári Soósok mindent elkövettek a vármegye nyugalmának és területi épségének biztosítására, de Albert király halála után az özvegye által beivott husziták fészkelték meg magukat S. vármegyében. Kemény és nyakas vezéreik (Biskra, Svehla, Talafusz, Akszamit) S., Komlós, Palocs és Berzevice várakból egészen Mátyás koráig raboltak és pusztítottak. Mátyás először Giskrát megtette főispánnak (1440?), de aztán erélyesen hozzálátott a husziták kiűzéséhez, ami sikerült is. Giskra után a Szapolyaiak, Perényiek és Tarczayak ülnek a főispáni székben, kik alatt, de különösen Mátyás kezében, fényes napok derülnek a vármegyére.
Sáros vára Szapolyai Imre Hunyadi János mellett nevelkedett, részt vett a törökök és husziták elleni harcokban, Sáros várát ezektől foglalja el 1461-ben.
Szepes vármegye Zsigmond király az ismét és leginkább Nagy Lajos alatt szép virágzásnak indult szepesi városok közül tizenhármat, a lublói várat és uradalmat, mint nemkülönben a XXIV. városhoz nem tartozó Podolin, Gnezda és Lubló városokkal együtt 1412. Wladislaw lengyel királynak 37,000 garasért adta zálogba. Az imígy lengyel uralom alá került városok voltak: Igló, Leibic, Durand, Ruszkin, Béla, Ménhárd, Szepes-Szombat, Sztrázsa, Mathóc, Felka, Poprád, Olaszi és Váralja. Megtartották idegenben is a Grafenstuhlnak nevezett tartományi gyűléseken választott gróf alatti önkormányzatukat, és azért együvé tartozásuk teljes érzetét is, noha elszórtan feküdtek mint egyes enclavék az egész vármegye területén. Helyzetük nem is volt valami kedvezőtlen, mert folyton a magyar szent korona tartozékainak tekintették magukat s mint ilyenek sok a lengyel királyok által reájuk vetett tehertől menekültek. Súlyosabb lett az, midőn 1593. a Lubomirski grófok földesurasági fennhatósága alá kerültek, és azoknak mindinkább magán birtokaivá lettek. Váltakozó helyzetben maradtak a városok 360 évig lengyel uralom alatt, és csak 1772. kapcsoltattak vissza az anyaországhoz, amidőn Mária Terézia Lengyelország első felosztásánál nemcsak e városokat, hanem egész Galiciát is elfoglalta. A vármegye területének a XIII város elzálogosítása által történt feldarabolása és a tót elemnek a részbeni lengyel uralom folytán való megerősödése okozta nagyrészt, hogy a husziták pusztítása hazánk talán egyik vidékére sem nehezedett oly súlyosan, mint éppen Szepesre. A vármegye tót lakossága tagadhatatlanul rokonszenvezett a kelyhesekkel, elfogadta tanaikat, melyeknek nyomai soká fennmaradtak. Giskra maga soká székelt Késmárkon, és az akkor már szinte erősítve volt Lőcse, Podolin, Lubló és Szepes-Szombat városok, mint nemkülönben a szepesi, nedeci, richnói és lublói várak elfoglalása körül évekig dúlt az itt faj- és vallásgyűlölet által szított véres küzdelem. 1465. adományozta Mátyás király Szapolyai Imrének a szepesi grófságot. ezen oligarchacsaládnak Szepesben való megjelenése mélyre ható politikai és társadalmi következményeket idézett elő, mert az adomány nemcsak az örökös főispánságra és a Szepesi vár meg a hozzá tartozó uradalomra terjedt ki, hanem magába foglalta azonfelül még a XXIV hajdani szepesi város közül a magyar koronának megmaradt tizenegy várost is, melyek ily módon önállóságukat vesztve, úri fennhatóság alá kerültek, és a szász vendégek kiváltságaival bíró lakók jobbágyokká lettek. ugyanezen birtokot kapta 1531. Thurzó Elek országbíró halála után 1638. hasonló jogokkal Csáky István tárnok, kinek utódjai most is élnek a Szepesi főispán címével s kiknek kezében máig megmaradt e birtok tetemes része.
Késmárk vár
Lőcse (Szepes) A XV. században a husziták többször zaklatták az Ulászló pártján állott várost; az ellenök a felvidéken indított hadjáratok egyik fő alapjául választotta Hunyady Mátyás, innen indulva Liptó felé 1474. Ezen évnek emléke a plébánia-templomban a nagy király által állíttatott remek művű «Mátyás-oltár».
Löcse, Szent Jakab templom, oltár részlet
Menedékszirt v. menedékkő (Lapis refugii). Szepes vármegyében mintegy 1 órányira a káposztafalvi vasúti állomástól van a természet egyik ritka játéka, a Hernád áttörése a szepes-gömöri Érchegység egyik részletén. Lehánfalu határában a Hernád fölött meredeken emelkedik a sziklabérc, melyen a Szepesség szász lakói 1241. menedéket találtak Batu kán mongol seregének mindent elpusztító dühe elől. ... Az ezen és hasonló adományok és kedvezmények mellett felvirágzott zárdát a husziták betörése nagy megpróbáltatásoknak vetette alá. 1436. a csehek kirabolták és felégették. A visszatért szerzetesek alkotását Giskra újra semmivé tette. Az elűzött szerzetesek Lőcsén találtak menedéket. A huszita világ megszűnte után III. János, a 17. perjel újra építette a kolostort és templomot.
Schavnik (Savnik, Scsavnik, Schavnyik), kis község Szepes vármegye szepes-szombati j.-ban, (1891) 985 tót lak., vasúti állomással; a szepesi püspök uradalmának feje, kinek itt kastélya van. S. lakói a juhsajt-gyártást űzik. - Apátságát Kálmán herceg, volt orosz király, 1223. alapította a ciszterci-rendűek számára. Egyháza (mint a ciszterciek megannyi egyházai) a boldogságos Szűz tiszteletére volt avatva. Első szerzetesi Morimunkból (Franciaország) jöttek. Apátja László 1390. az összes magyarországi ciszterci-rendű apátságok felügyelője lőn. 1433. a husziták elpusztították.
Szepeshely (Szepes-Káptalan), kisközség Szepes vármegye szepesváraljai járásban, (1891) 267 tót és német lak.; tulajdonképpen csak a szepesi püspök és káptalan székhelye, mely fallal körülvéve egy utcából és mindössze 14 épületből áll. Az utca két oldalán 10 kanonoki ház, végében a püspöki palota, templom és papnevelő intézet épülete áll. A templom a XV. sz. utolsó negyedéből való, érdekes régi freskókkal és a Szapolyai István által 1499. alapított, Samassa József volt szepesi püspök által 1873. restaurált Szapolyai-kápolnával (Krisztus szent testének kápolnája), mely első rendű gótikus műremekeink közé tartozik. A szepesi káptalan 1848-ig hiteles hely volt s így gazdag országos levéltára is van. Szepeshelyen már ősidők óta állott templom; midőn a szászok II. Géza idejében 1142. a Szepességre jöttek, itt már templomot találtak. A tatárok pusztításaitól és a husziták betörésétől Sz. sokat szenvedett,
Vörös klastrom vagy koronahegyi klastrom, Sub-Lechnichez tartozó telep Szepes vármegye szepesófalvi járásában, a Dunajec partján, a szépségéről híres szoros elején. Az itt fennálló klastromot 1319. Lomniczi Kakas és Henrik alapították kartauzi szerzetesek számára. Védőszentje volt Szt. Antal. 1431. a husziták elűzték a szerzeteseket, de újra visszajöttek.
Túróc vármegye Szentmiklósi Pongrác rettegett réme volt a felvidéknek; az ő fegyveres hordáihoz sorakoztak a husziták pusztításai. 1449. Hunyadi Jánossal békét köt s az egyességbe Baliczky Miklóst is beleveszi szklabinyai várával. 1454. a Túróc-i prépostság javait Neboysza Miklós bitorolja, a közelében erődítéseket emel s ugyanez évben Neboyszának a prépostság bitorlását Pongrác biztosítja Hunyadi Jánosnál, Szucsán várában pedig István testvérét helyezi el. 1569. Komorovszky Péterrel üldözik egymást s Pongrác dúlásaival Túróc-t egészen hatalma alá keríti; Herostratesi hírnevet szerez: Túróc-i királynak hívják. Árpád-házi királyaink uralkodása alatt gyakori tartózkodási helye II. Istvánnak, IV. Bélának, míg később Nagy Lajos, Zsigmond látogatták a vármegyét s mindannyiszor Túróc várában tartózkodtak. Túróc vára a huszita harcok alatt a XV. sz.-ban a husziták kezére kerül Hunyadi János kormányzósága alatt.
(kigyüjtés)
1) Huszita vezérek Báró Jósika Miklósnál
A csehek Magyarországban
Giskra és felesége Rozgonyi Anna, Komoróczi (1475-ben török elleni csatában esik el), Walgatha, Axamith, Talafuz, Bélián, Zdenko, Russián, Wratizláv (Komoróczi álneve), Michalek, Uderszki (meghal a breznicei ostromnál, 1465?), Dzwela (Mátyás felakasztatja Kosztolány ostromakor), Hanák, Zajácz. (Breznitz (Csehül Březnice), város Csehországban, Blatna kerületi kapitányságban 2708 lakos (1890-ben), a Kolowrat grófok tulajdonát tevő kastéllyal és ebben nagy könyvtárral.)
''… annyira elrongyolták e keveseket, hogy a nép őket a cseh zsebrák szóról, mely koldust jelent, zsebrákoknak nevezte.''
A csehek Magyarországban című regényében Jósika Miklós érzékletesen festi le Vadna várát, a zsebrákok egyik legjelentősebb rablófészkét, és annak ostromát, amikor a királyi csapatok kifüstölik a falak közül a huszitákat. A rablók által gyorsan felépült vár gyorsan is lett az enyészeté, ma már alapfalai sem látszanak.
(Vadna község a Sajó völgyében a 26-os számú út mentén
található.
A
falutól ''délkeletre emelkedõ 357 méter magas Vártetõn a cseh husziták
Komorovszky és Valgata vezérek vezetésével 1457 elõtt kõvárat építettek, melyet
árkokkal, sánccal erõsítettek meg. Innen pusztították és rabolták a környéket. Forrás: mars.elte.hu/varak/vadna/vadna.htm
Axamith Péter. híres cseh rabló. Neve magyarul bojtos selymet jelent, mert Aeneas Sylvius: szerint még szolgakorában ellopta gazdája selyembundáját. 1453-ben megtudván, hogy V. László magyar király Giskra Jánossal a Szepességet odahagyta, még ugyanazon esztendőben számos társával oda rontott, két . várat elfoglalt, a föld népére adót vetett, katonáit jól tartatta, s a lovasoknak minden héten egy aranyat, a gyalogoknak pedig félannyit adatott. A király Hunyady Lászlót küldötte ellene, de hogy ez mennyire ment vele, azt nem tudni. Annyi bizonyos, hogy A. még 1457-ben is garázdálkodott a Szepességben és Sárosmegyében, sőt Sárospatakot is bírta. E város mellett győzte le őt 1458-ben Rozgonyi Sebestyén, s A. maga is a csatában vesztette életét. Róla még most is Axamithkának neveznek egy barlangot Haligóc mellett Szepesmegyében.
Giskra János (Brandeisi). Néhol még Jiskra, Iskra és Izkra név alatt is szerepel. A szláv condottierek (zsoldos-vezérek) legkitűnőbbjeinek egyike. Nem tudjuk, vajon cseh v. morva származású volt-e? Elődei ismeretlenek; némelyek a morva nemesség között keresik családját. Ifjúságában távol országokban, többek közt Olaszországban is katonáskodott. Magyarországba már Zsigmond alatt jutott; ennek, valamint utódjának, Albert királynak, becses szolgálatokat tett. Ez utóbbiaknak özvegye, Erzsébet, 1440. májusában utószülött László fiának Székesfehérvárott történt megkoronáztatása után Győrbe ment, hová cseh zsoldosaival Giskrát is hivatta. Innen a koronával Giskra kíséretében vonult Pozsonyba. Ez időtől fogva Giskra, kit az özv. királyné a bányavárosok és Kassa főkapitányává tett és Zólyom várával adományozott meg, ha önérdekből is, de szilárd következetességgel a rendek választotta Ulászló lengyel királlyal szemben Erzsébet és a kis V. László hűségén maradt. Ügyes harcmodorával, melyben némileg a huszita Ziska vezér taktikai elveit alkalmazta, rövid idő multán elfoglalta Lőcsét, Bártfát, Körmöcöt, Selmecet, Eperjest és Késmárkot. A kis László király nevére arany- és ezüstpénzeket veretett; csatározásával megszakította Ulászló összeköttetését Lengyelországgal. Emberei az egész felvidéken szerte apró városokat (bastita) építettek, melyek a vidéket féken tartották, ellenséges támadásokkal szemben védelemre szolgáltak s honnan az üldözött parasztokra adót és sarcot vetettek ki. Különben a várak alján békés cseh és morva iparosok is letelepedtek. Giskra Erzsébet életében sikerrel védelmezte Felső-Magyarországot Ulászlónak és vezéreinek, különösen Perényi János- és Miklósnak támadásaival szemben. Sőt Késmárkot is hatalmába ejtette. A már-már békére hajló Erzsébet 1442. elhalálozván, Giskra kinyilatkoztatta, hogy örökös királyának adott szavát meg nem szegi; a hatalmában levő városokkal pedig egyességet kötött, hogy ezentúl is V. László pártján maradjanak. 1443 szept. Rozgonyi Simon, egri püspöknek, sógorát, Giskrát sikerült egy évi fegyverszünetre bírnia. Az 1444 áprilisban tartott országgyűlésre, a belső béke helyreállítása végett a Lászlót pártoló urakkal és városokkal Giskra is meghivatott, ki kevély, heves viselkedésével az ingerült rendekkel szemben életét is veszélyezteté. De Ulászló őt nagylelkűen álruhában Győrbe szöktette. Ez évben Bécsben is járt és a Frigyes császár udvarán élő V. Lászlónál tisztelgett. 1445 májusban Giskra, ki az ország kereskedelmének a kassai lengyel-magyar fegyverszünet létrehozatalával nagyszolgálatot tett, a Felvidéken harmadmagával főkapitánnyá lett. Midőn 1446 elején hozott törvények e tisztséget eltörölték, Giskra még továbbra is bitorolta a főkapitányi címet és hatalmat. Csehei pedig, neki sem engedelmeskedvén, a Szepességben és Sáros megyében testvérek (bratri) név alatt féktelenül garázdálkodtak, a papokat huszita szertartásaikra kényszerítették. Az 1449. pünkösdi országgyűlésen határozatba ment, hogy a cseheket meg kell támadni. Sikertelen apróbb csatározások után a makacs Giskra ellen maga Hunyadi János vonult harcba. Végül 1450 márciusában Mező-Kövesden a Hunyady és Giskra személyes jelenlétében tartott értekezleten megállapították a béke föltételeit. Kassa, Lőcse, Eperjes, Bártfa, Körmöc, Selmec és Zólyom Giskra birtokában hagyattak. Több cseh csapat pedig kisebb-nagyobb pénzösszeg fejében elhagyta az országot. Hogy a közbékét még jobban megszilárdítsa, Hunyady özvegy húgát Giskrának feleségül ígérte. De hatalmas vezér csakhamar a békekötés ellenére megtagadta a kormányzó felsőbbségét, László főkapitányának címezteté magát, pénzt veretett, kiváltságokat osztogatott. Újabb huszita-csapatokat hívott az országba, Losonc mellett megerősített egy kolostort, onnan zsarolva a vidéket. A rablófészkeket szorongató Hunyady Jánost is legyőzte és a hasztalanul ostromolt Eger kivételével Felső-Magyarországot hatalma alá hajtotta. De Hunyady újabb támadásával szemben békét kötni kényszerült, melyben a kormánynak és a törvényeknek engedelmességet fogad. Mivel az 1452. pozsonyi országgyűlésen meg nem jelent, mint béke-bontó elitéltetett; Kassát, Lőcsét, Bártfát az iránta való hűség alól feloldották és Cilley Ulrikot bízták meg e városok védelmével, bár ezt törvénybe nem iktatták, hogy Giskrának a hatalmában levő városok és várak átengedéséért bizonyos kártérítés fizettetik; e célból minden jobbágytelek után egy forintnyi adó szedessék. Giskra nemsokára elhagyta az országot egy darab időre. 1455 körül Cilley Ulrik, hogy pártjának új erőt szerezzen, Giskrát ismét behívja zsoldos csapataival, ki V. László király szolgálatába lép s kevés sikerrel hadakozik a felvidéken a különféle megfészkelt cseh rablók ellen. 1457. Giskra is közreműködött Hunyady László elfogatásában és az ennek kivégeztetését követő fenyegető zavargások elcsendesítésében. Midőn Mátyás király trónra jutott, eleinte Podiebrad György cseh kormányzó közbenjárására meghódolt neki; de csakhamar szabadon parancsolt a hatalmában levő várakban, zsoldosai újonnan kezdték potyázásukat. Kázmér lengyel királyt ösztökélte a magyar trón elfoglalására, sőt ez ügyben személyesen is buzgólkodott a német lovagrend főembereinél. Bár Rozgonyi Sebestyén és Hédervári László Giskra vezéreit megverték, várait elfoglalták és őt békére kényszerítették (1458 márc.), a Mátyás és a Frigyes császár közt folyó háború újra felélesztette Giskra harci kedvét. 1461. Frigyes Grazban megnyerte őt ajándékaival és ígéreteivel, úgy hogy magyar királynak ismervén el a császárt, zsoldjába lépett és a Mátyás szövetségese, Albert osztrák herceg ellen rendelt sereg vezérletét vette át. De 1462. Giskra, a Mátyástól felszólított városokkal szövetkezett Szapolyai Imre és István folytonos győzelmeit és Frigyes császárnak engedékenységre hajlását látva: eddigi eljárását magyarázni igyekezvén, írásban jelenté a királynak, hogy hűségére tér. Mátyás a vitéz férfit kegyeibe fogadta, a még kezén lévő várakat 25000 aranyért megváltotta s végül Lippa és Solymos várakkal adományozta meg. Giskra, ki Gúthi Ország Jánosnak, a nádor öccsének lányát vette el, halála napjáig, melyet nem tudunk, hűségesen követte Mátyást hadjárataiban. Legutóbb az 1476????. István oláh vajda elleni háborúban, melyben a serege fővezére volt, történik róla említés. Fényűző, pompakedvelő ember volt., ki szerette zsoldosait. Családja Magyarországon a XVII. sz.-ig tartotta fenn magát. V.ö. Teleki. A Hunyadiak kora I. II; Palacky, Geschichte Böhmens IV., Dlugoss, Historia PoloniaeXII.; Lovcsányi , Adalékok a magyar-lengyel érintkezés történetéhez (Századok 1886). Jiskra Jan z Brandýsa (†1469) český vojevůdce. Pocházel ze starobylého šlechtického rodu. Roku 1440 v Uhrách pověřen královnou-vdovou Alžbětou, dcerou císaře Zikmunda, hájit nástupnická práva Ladislava Pohrobka proti Vladislavu Jagellonskému. Jiskrovo vojsko (jiskrovci) ovládlo v 2. polovině 15. století na čtrnáct let většinu středního a východního Slovenska. Jiskra z Brandýsa se opíral převážně o bývalé české husitské bojovníky, kteří sloužili ve vojenských službách v celé střední Evropě. V roce 1451 porazil v Bitvě u Lučence spojené vojsko uherské šlechty pod vedením J. Hunyadyho. Po 1452, kdy se ujal vlády Ladislav Pohrobek, bylo vojsko jiskrovců rozpuštěno. Většina velitelů (P. Aksamit z Lidéřovic, M. Brcál z Dobré, J. Talafús z Ostrova) však vytvořila nezávislé hnutí bratříků. Od 1462 Jiskra z Brandýsa ve službách Matyáše Korvína, účastnil se bojů proti Turkům a 1467 vedl mírová jednání v Istambulu.
|
|
|
Írj!
|
|
|
WebDesign: www.cassaauditor.hu
|
|
