A könyv

Történelem

Irodalom

Néprajz

Földrajz

Elegy-belegy

A Vak Vezér

Trocnovi Zizka János huszita hadvezér élete és halála

(Részletek a készülő regényből)

A prágai lovas vitéz

A büszke prágaiak állítása szerint a világ legnagyobb lovas szobra a Cseh fővárosban a Vitkov-hegyen áll. A közel három emelet – 9 méter – magas, öt méter széles, tíz méter hosszú alkotás egy nagyjából négyemeletes háznak megfelelő talapzaton áll, súlya 16 500 kg, vagyis 16,5 tonna. A mérlegen csak a lovas feje nehezebbnek bizonyulna, mint két cementes zsák együttvéve, ugyanis száztíz kilót nyom. A szobrot 1927-ben, az új történeti államalakulat, a Csehszlovák Köztársaság kikiáltását követő első évtizedben kezdték létrehozni és 1932-ben avatták fel. Ha Rómában az ókorból szerencsésen ránk maradt Marcus Aurelius császár lovas szobrának belsejében a szobor avatásakor tizennégy római nemes számára teríthettek, akkor a vitkov-hegyi ló gyomrában két-három szinten egy teljes falusi lakodalom násznépe elférhetett volna.

Prágában azt mesélik, hogy a II. világháború előtt a szobrot darabokra vágták szét, a darabokat általában pincékben a szén alá rejtették el. A német államrendőrség, a Gestapo tűvé tette Prágát, hogy előkerítsék a hatalmas szobrot, de nem sikerült egyetlen darabra sem ráakadniuk. A fővárosnak a németek alóli felszabadulása után az emlékmű minden darabja előkerült, a ló és lovasa hiánytalanul visszakerülhetett a talapzatára.

Alulról parányi hangyaként tekint fel az ember az emlékműre. A robosztus, izmos, erős ló a fejét lehajtva liheg, mintha most állt volna meg a vágtából, szája nyitva, szinte látni, ahogy a párát leheli magából. A zabla, a kantár, a szár pihenőre eresztve. A lovas jobb keze oldalra kinyújtva, hatalmas buzogányt tart egyenesen, ezzel a jellel inti megállásra a háta mögött a többi (képzeletbeli) lovast. Arcát balra félrefordítja, szemével előre lefelé tekint mintha az ellenség állásait szemlélné. Hosszú haja a válláig ér, a lelógó dús bajusz, az összehúzott szemöldök, a szorosra zárt vastag, húsos száj teszi komorrá és rideggé az arcát. Jobb szemét kendő takarja. Lábai szétvetve, a bal kezében lazán tartja a kantárt, az oldalán a hosszú, egyenes, széles kard markolata szinte a könyökéig ér. Az egész szoborból sugárzik a nyers, durva erő, a kíméletlenség, és talán a kegyetlenség kellemetlen érzetét is futkostatja a látvány annak a nézelődőnek a hátán, akinek Prágáról szóló ismeretei nagyrészt a sörkalauzokból táplálkoznak.

Nem ezt a képet látja, érzi azonban a prágai patrióta, vagy a cseh nép vidéki polgára, aki zarándokolni jön a Vitkov-hegyre. Ő a cseh nemzet büszkeségét, a legyőzhetetlen hadvezért, az egyházi és világi hatalmakkal bátran szembeszálló hőst, a német-római Góliáttal győzedelmesen megvívó cseh Dávidot vizionálja a bronzba öntött lovasban. Számára az arc, a csüngő bajusz barátságos, nem rideg, és nem futkos a hátán a kegyetlenség sugallatának hidege sem, helyette a hazafiúi büszkeség forrósága járja át a szívét arra a vezérre emlékezve, akit harcosai apjuknak tekintettek, s kinek halála után ezek katonák magukat „árváknak” tekintették és szólították.

2005-ben a cseh nemzeti televízióban több hónapon át szavazhattak az emberek, kit tartanak a cseh történelem legnagyobb alakjának? A százas lista ötödik helyére lovagolt be ez a hadvezér, olyanokat követve, mint IV. Károly császár, T. G. Masaryk és Vaclav Havel államelnökök, Jan Amos Komenský, és olyanokat megelőzve, mint például Jan Hus reformátor, Antonín Dvořák zeneszerző, Karel Gott táncdalénekes.

Ki volt az az ember, aki nemzeti hősként oly mélyre a cseh nép szívébe ásta be magát, aki méltónak bizonyult arra, hogy egy nemzet a világ legnagyobb lovas szobrát róla mintázza meg, aki szépművészeti, irodalmi alkotások, nagyszabású történelmi film főszereplője, akiről szerte Bohémiában^[1] utcákat, tereket neveztek el, emlékét kőbe faragva, bronzba öntve őrzik? Miért éppen a Vitkov-hegyen áll ez a szobor, miért itt épült fel közel félévszázadon keresztül a cseh nép Nemzeti Emlékműve?

A Vitkov-hegyen és a hegy lábánál, a prágai városfalakon kívül vívta meg csatáját és aratta nagy győzelmét a keresztes seregek felett 1420. július 14.-én Jan Žižka z Trocnova – magyarul Trocnovi Zizka János – huszita serege. A győzelem után ötszáz esztendővel, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával önállóvá váló cseh és szlovák közös állam a húszas években határozta el, hogy emlékművet állít Prágában a nevezetes csata helyén. Öt év alatt készült el az alkotás, a Nemzeti Emlékmű azonban csak a hetvenes évtizedben épült fel teljesen.

A szülőhely, Dél-Csehország: Trocnov, Böhmisch Krum(m)au, Böhmisch Budweis

Zizka János nevében a „trocnovi” jelző a nemesi származásra utal, de jelöli a helyt is, ahol a hadvezér a napvilágot először meglátta. Trocnov, a dél-csehországi régió híres sörvárosától, České Budějovice-től tizennégy kilométerre délkeletre fekvő kis falu, amely büszkén hirdeti magáról, hogy  „Itt született Jan Zizka, a híres huszita parancsnok és vezető”. 1960-ban emlékhely épült a falu közelében lévő erdőben. Itt láthatóak annak a kis kastélynak az alapfalai, amiben a gyermekecske Jan téblábolt. E helyt is nagyméretű szobor állításával emlékeztek a vezérre, aki itt csupán gyalogosan szemlélődik – leeresztett kezében hatalmas tollas buzogányát tartva mellvértjén a kehely jelével – a piramis alakú talapzat tetején. Az emlékhely további látnivalója az úgynevezett Zizka kő, egy durván faragott szikladarab, amit a Schwarzenberg hercegi család helyezett el 1908-ban, és amire nagy betűkkel a következő feliratot vésték: „zde se anarodil Jan Žižka z Trocnova”, vagyis itt született Trocnovi Zizka János. Miért ide tették a feliratot és miért nem a kis kastélyhoz? Nos, ennek a magyarázata egy legendában rejlik, ami szerint Jan nem az épületben, hanem a kő helyén valaha állt hatalmas tölgyfa alatt jött a világra.

Nem a véletlenek műve, hogy a Schwarzenberg család helyezte el a születési helyen a „Zizka kövét”. Trocnovtól nem messzire található Český Krumlov, német nevén Böhmisch Krummau, ami az 1670-es évektől a frank eredetű főnemesi család csehországi székhelye volt, sőt a család innen veszi hercegi előnevét is: S.D. Fürst von und zu Schwarzenberg, Herzog von Krummau, Graf von Sulz, gefürsteter Landgraf im Klettgau, vagyis Őfelsége Schwarzenberg főherceg, Krummau hercege, Sulz grófja, Klettgau hercegi landgrófja^[2]. A huszita háborúk idején a család bárói rangot viselt, majd fokozatosan emelkedtek Csehország és a Birodalom leghatalmasabb családjai közé: 1600-ban grófi, 1671-ben birodalmi hercegi címet nyertek. I. Ferenc József osztrák császár és magyar király 1906-ban a Habsburg család tagjait megillető hercegi címet adományozott néhány történelmi családnak, köztük a Schwarzenbergeknek is. A legújabb időkben, 2007-ben, a család feje, VII. Károly, a cseh kormányban a külügyminiszteri székbe ülhetett. A család címere sok váron, kastélyon, épületen fellelhető Baváriában^[3], Bohémiában és Bécsben. A legegyedibb azonban kétségkívül a huszita harcokban kulcsszerepet játszó régi Kuttenbergában, a mai Kutná Horában található, mivelhogy emberi csontokból állították össze. Ez pedig úgy esett, hogy 1870-ben felújították a város temetőjében a gótikus csontkápolnát. A Schwarzenberg család megbízta František Rint fafaragót azzal, hogy rendezze a mintegy negyvenezer ember maradványaiból összegyűlt csonthalmokat. A dús fantáziájú mester munkájának hátborzongató és azóta világhírre vergődő eredménye született: négy hatalmas harang formájú halom foglalja el a kápolna sarkait, egy, az emberi test valamennyi csontját magába foglaló óriási csontcsillár függ a koponyák fűzérével díszített boltozatú templomhajó közepéből. Emberi csontok alkotják a Schwarzenberg család címerét, éppúgy, mint Rint mester aláírását a bejárat közeli falon.

A Trocnovtól tizennégy kilométerre fekvő České Budějovice, vagy ahogy sörívók német nevét jobban ismerik, Budweis, ahol a pilseni sör világhírnevével vetekedő Budweiser nedűt készítik. A XIII. század óta főzik a sört az üstökben, a város egy időben a Szent Német-Római Birodalom hivatalos királyi sörbeszállítója volt. A város a dél-csehországi régió legjelentősebb és legnagyobb városa, 1265 óta városi jogokkal rendelkező települése. Korábbi jelentőségét az is mutatja, hogy itt épült meg Európa első lóvasút vonala 1825-1832 között, menetrend szerinti járatokkal kötve össze Budweis-t a jelenlegi testvérvárossal, Linzzel. A történelmi emlékeket felvillantva a város büszkén hirdeti, hogy a közelében született Jan Zizka kelyhes vezér, noha a város a katolicizmus fellegvárának, erős bástyájának számított, imígyen mindvégig szemben állt a huszitákkal, valamint a reformációval.

Egy különös címer

Trocnovi Zizka János nemesi családban született valamikor 1360-1365 között. Első okleveles említésük 1378-ból származik, ekkor az ifjú János 15-18 éves felnőtt fiú lehetett. A család címere szokatlan címerállatot tartalmaz, egy nagy piros rákot – pontosabban homárt.