| Táboriták, árvák, kelyhesek |
|
||
| A Szent Korona pólyában | |||
| A két Hunyadi János | Magyarok cseh földön | ||
| Ki volt Brandeisi Giskra János? | Csehek Magyar földön | ||
| A Losonc melletti csata 1451-ben | A Huszita Biblia | ||
| Mátyás király elsö hadjárata | |||
| A Vak Vezér (Jan Zizka) | |||
| Vissza a föoldalra | |||
|
|
|||
|
(Témához ugrás kattintással)
A német választófejedelmek 1411. július 21-én egyhangúlag Zsigmondot jelentették ki királyuknak. Döntésük alapján a magyar király Európa első uralkodójává vált, és ezzel mind Zsigmond, mind udvara számára új korszak vette kezdetét. Megnövekedett hatalmát kihasználva szinte azonnal nagyszabású szervezkedésbe kezdett. Legnagyobb történelmi tette – mind a kortársak, mind az utókor megítélése szerint – a konstanzi zsinat összehívása és levezetése volt. Az 1378 óta fennálló, egész Európát megosztó nagy egyházszakadás megszüntetését, az egyházi reform megvalósítását már német királlyá választása előtt elhatározta, és 1411 után hozzáfogott a terv megvalósításához. Így 1412 decemberében elhagyta Magyarországot, és csak 1419 februárjában tért haza – a közben eltelt több mint hat évet jórészt a zsinat előkészítésével és eredményre vitelével kapcsolatos tárgyalásokkal töltötte. A zsinat 1414 novemberében nyílt meg, Zsigmond karácsonykor vonult be a Bodeni-tó partján fekvő Konstanzba. A tanácskozás sikere érdekében több ezer kilométernyi utat is képes volt megtenni. Tárgyalt Perpignanban, ahol I. Ferdinánd aragón királyt sikerült rábeszélnie az egység támogatására, a következő évben pedig a párizsi, majd a londoni udvart kereste fel. Csak 1417 januárjában érkezett vissza Konstanzba, ahol november 11-én V. Márton pápa megválasztásával véget ért a mintegy négy évtizede tartó egyházszakadás. Zsigmond nemcsak a diplomáciai előkészítésből vette ki a részét, de amikor Konstanzban időzött, a tanácskozásokon is személyesen részt vett. Jelen volt akkor is, amikor döntés született az egyház radikális megújításának szükségességét hirdető prágai teológus, Husz János elítéléséről. Huszt tanainak tisztázása érdekében Zsigmond király menlevelével idézték a zsinat elé, ott azonban börtönbe vetették, majd – miután nem volt hajlandó nézetei megtagadására – 1415. július 6-án halálra ítélték, és még aznap máglyán megégették. A Csehországban rendkívül népszerű Husz kivégzése új szakadást idézett elő az egyházban, és forradalmi változásokat hozott a Cseh Királyságban. Amikor 1419. augusztus 16-án meghalt Vencel cseh király (Zsigmond testvére), Zsigmond számára több évtizedes várakozás után megnyílt a cseh trónhoz vezető út - ezt az utat azonban a konstanzi ítélet szinte járhatatlanná tette. A huszita mozgalom ekkorra nyílt felkelésbe torkollott, júliusban követői elfoglalták a prágai városházát. Az immár harmadik országát megszerezni készülő király nem térhetett ki a huszitákkal való összeütközés elől: 1420 márciusában közzétette V. Márton pápa bulláját, amely keresztes háborút hirdetett a husziták ellen. Nyár elejére sikerült eljutnia Prágába, ahol július 28-án meg is koronázták, rövidesen azonban visszavonulásra kényszerült, novemberben pedig a Prága melletti Vyšehradnál súlyos vereséget szenvedett. A vyšehradi kudarcot a következő években számos további követte – öt keresztes hadjárat végződött hasonlóképpen vereséggel. A külföldi katonai intervencióval szemben ugyanis összefogott a mozgalom két szárnya, a mérsékelt vallási és társadalmi programot valló kelyhesek és a hatalom és a tulajdon teljes tagadásáig jutó táboriták. A husziták 1427-től kezdve támadó hadjáratokat indítottak a szomszédos országokba, így Magyarország területére is. A mindhárom országa révén érdekelt Zsigmond tárgyalásokat kezdett a mérsékelt kelyhesekkel, ennek eredményeként jött létre 1433-ban a kelyhesek és a katolikus egyház közti egyezség. A katolikusokkal szövetséges kelyhesek 1434. május 30-án Lipany mellett megsemmisítették a táborita hadsereget.
Zsigmond portré XVI. századi érmén Zsigmond 1420 körül
Zsigmond hosszú élete sikerekben és kudarcokban egyaránt bővelkedett, amennyiben azonban utolsó éveiben megvonta lehetőségei és tettei mérlegét, a serpenyő nyelve egyértelműen a sikerek felé billent. Magyarországon az 1430-as évekre már csak néhányan emlékeztek a bárók által trónra ültetett, hatalommal szinte alig rendelkező fiatal uralkodóra. Az öreg Zsigmond teljhatalommal kormányzott, s gyarapodó számú királyságai ellenére élete végéig Magyarországot tekintette a biztos hátországnak. Mindamellett a XV. század egyik legjelentősebb német uralkodója lett, akit 1433. május 31-én Rómában IV. Jenő pápa császárrá is megkoronázott. A lipanyi csata után Csehországban is sikerült konszolidálnia hatalmát: élete utolsó nagyobb útja Csehországba vezetett: 1436. augusztus 23-án bevonult Prágába, és fogadta a cseh rendek hódolatát. Zsigmond nem félt a változtatástól, annak bármilyen formájáról lett is legyen szó. Magyarországon számos kormányzati újdonság fűződik a nevéhez. Német birodalmi tervei ugyan alig-alig valósultak meg, de újító szellemének ismertségét mutatja, hogy egy halála után készített, radikális birodalmi reformpolitikát hirdető röpiratot a császár neve alatt tettek közzé. Hozzáértését, nagy műveltségét, kiemelkedő nyelvtudását a legképzettebb egyházi értelmiségiek is elismerték. Zsigmond élvezetét lelte a hosszú vitákban, s mások tudományát is megbecsülte. Számos olyan történetet jegyeztek fel róla, amikor a tudást előbbre helyezte a rangnál: Aeneas Sylvius Piccolomini szerint mikor az éppen lovaggá ütött alkancellár, Georgius Fiscellus Bázelben a tudósok padját a nemesekével akarta kicserélni, a király ezekkel a szavakkal pirított rá: „Balgán cselekszel, György, és egyúttal nevetségesen is, ha a nemességet a tudósi rendnél többre becsülöd. Mert egy napon ezer tudatlan emberemet lovaggá üthetem, de ezer év alatt egyetlen doktort sem kreálhatok.” Csukovits Enikő Forrás: http://www.sigismundus.hu/
Forrás: http://www.sigismundus.hu/
Zsigmond magyar katonái cseh földön
A kitört zavargások közepette 1419 augusztus 16-án meghalt Vencel cseh király és a Prágába összehívott országgyűlés Zsigmondot, a Luxemburg-ház egyetlen élő férfisarját hívta meg a cseh trónra, feltéve, hogy megadja az új tanok híveinek vallásuk szabad gyakorlásának jogát. Zsigmond azonban ebbe nem ment bele, sőt előbb Brünnben, majd Boroszlóban is kijelentette, az utóbb említett helyen a német rendek által ki is mondatta, a legerélyesebb harcot a husziták révén támadt eretnekség kiírtására és nyomban intézkedett, hogy Boroszlóba nagyszámú sereg gyüljön egybe. E mintegy 70–80.000 főnyi, magyarból, morvából, sziléziaiból és németből álló sereg élén Zsigmond 1420 április elején Königgrätz–Kuttenbergen át elindult Prága felé, melyet július 13-án ostrom alá fogott, de Ziska lelkes hívei, miután Zsigmond a fenti négy pont alapján felajánlott egyezséget visszautasította, fanatikus kitartással védték városukat. Közben a király táborában tűz ütött ki, mely az ostromszerek legnagyobb részét tönkretette, miért is Zsigmond az ostromot beszüntette. De hogy akciójának mégis valami eredménye legyen, július 28-án a prágai királyi várban, mely az ő kezében volt, fejére tette a cseh koronát s aztán a német birodalmi csapatok nagyrészét elbocsátván, Kuttenbergbe vonult vissza. Ámde a husziták november 24-én Prágában tartott gyűlésükön az egész Luxemburg-házát trónvesztettnek nyilvánítván, Ulászló lengyel királynak ajánlották fel a cseh koronát, de Ulászló határozottan visszautasította az ajánlatot.
Kuttenberg (Kutna Hora) Szent Borbála katedrális
Most aztán Ziska és hívei a közben újólag Prága előtt megjelent Zsigmondot visszavonulásra, majd 1421 március havában Csehországból egészen kivonulni kényszerítették. Ezekben a harcokban a magyar vezérek és csapatok ismételten adták vitézségüknek és harcratermettségüknek kiváló jelét. Így Blagay László és Rozgonyi István és György Osztró (Osztra a Morva völgyében) vára alatt fényes győzelmet arattak a huszitákon. Ez alkalommal Blagay személyes párviadalt vívott az egyik huszita vezérrel s bár ez a magyar vitéz félszemét kiszúrta, ő maga holtan maradt az ütközet színhelyén. A neuburgi győzelmes ütközetben Neczpály György és fia László, másutt Garai Dezső és János tüntették ki magukat. Zsigmond főhadiszállása Hradistyén volt; innen küldte ki minden irányban portyázó csapatait a husziták ellen. E portyázások és hadakozások alatt mindkét fél vad kegyetlenséggel pusztította egymást és az ellenfél híveinek birtokait. Zsigmond távoztával hamarosan egész Csehország a husziták kezébe került és az 1421 június elején Časlauban egybegyűlt huszita rendek Zsigmondot, mint a „cseh nemzet halálos ellenségét“, trónvesztettnek nyilvánították és újból Ulászló lengyel királyt hívták meg a trónra. Zsigmond erre ismét nagy sereget gyűjtött a husziták ellen, melyben magyarok is tekintélyes számban vehettek részt, mert ez alkalomból a magyar országnagyok általános felkelést hirdettek és az ország nemességére hadiadót vetettek ki. Hogy a magyar nemzet nem szívesen állt a majdnem teljesen idegen célokat szolgáló ügyek miatt sorompóba, annak legbiztosabb jele, hogy a táborban meg nem jelent nemeseknek és azoknak, akik másokat a megjelenésben megakadályoztak, utóbb szigorú és kellemetlen vizsgálatot kellett kiállniok. A háború megindítása előtt Zsigmond 1421 szeptember 28-án Pozsonyban megtartotta Erzsébet leánya esküvőjét Albert osztrák herceggel, aki szintén kötelezte magát, hogy nagy sereggel vesz részt a husziták elleni újabb hadjáratban. Zsigmond és Albert még ugyanazon év október havában, ki-ki a saját maga országából nyomultak be Morvaországba. Zsigmondnak Ozorai Pipo által vezetett 60.000 főnyi serege december 21-én elfoglalta Kuttenberget és a következő napon Kolinnál legyőzte és futásra kényszerítette a huszitákat. De a gyermekkora óta félszemű Ziska, aki a múlt nyáron másik szemét is elvesztette, hamar újból összeszedte és annyira fellelkesítette fanatikus híveit, hogy azok a diadalmámorban gyanútlanul mulatozó és requiráló királyi sereget Kolin és Kuttenberg között 1422 január 6-án meglepőleg megtámadták, űzőbe vették és január 8-án Deutschbrodnál teljesen szétverték, mely alkalommal Zsigmond még tábori podgyászát is elvesztette. A háromnapi csatában serege 12.000 embert vesztett, amellyel aztán Magyarországba húzódott vissza. Erre a kelyhesek újból felszólították Ulászlót, fogadná el a cseh királyi koronát, de ez ismét tagadó választ adván, a korona Vitold litván fejedelemnek ajánltatott fel, aki készségesen eleget tett a felhívásnak, de miután ép akkor a német lovagrenddel háborúban állott, helyette rokonát, Koribut Zsigmond herceget küldte helytartója gyanánt Csehországba. Erre Zsigmond a lengyel ügyeket tisztázandó, követséget küldött Ulászlóhoz s a két fejedelem 1423 március 30-án Késmárkon találkozva, nemcsak a lublói békét újították meg, hanem a huszita kérdésben is fegyverbarátságot kötöttek, mely alkalommal Ulászló megígérte, hogy 30.000 főnyi sereget küld Zsigmond támogatására Csehországba és hogy onnan azonnal visszahívja Koribut herceget. A szenvedett kudarcok Zsigmondot annyira elkedvetlenítették, hogy ő már nem szándékozott többé a husziták elleni harcot személyesen vezetni s így a háború további vezetését egészen Albert osztrák hercegre ruházta. És hogy vejét még jobban serkentse a husziták elleni háborúra, 1423 október 4-én hűbér gyanánt reáruházta a morva őrgrófságot és őt nejével együtt a cseh korona örökösévé is nyilvánította. Az osztrák herceg saját tartományaiban gyűjtött seregével, amelyhez 4000 főnyi magyar segélycsapat is járult, azonban a német birodalmi és a lengyel segítőhad nélkül, mert annak elküldését hiába sürgették, 1424 nyarán bevonult Morvaországba s annak több várát hatalmába ejtette. Közben Zsigmond unszolására végre megérkezett Olmütz alá 5000 főnyi lengyel csapat is, de miután időközben híre jött, hogy Koribut herceg újból visszatért Prágába, még pedig azzal a nyíltan bevallott szándékkal, hogy a cseh koronát saját magának szerzi meg, Albert jobbnak látta, ha a lengyel csapatokat nem veszi igénybe s így azok nemsokára visszatértek hazájukba. Ezeket azonban bőven pótolták a Rozgonyi István és György vezetése alatt hozzácsatlakozott magyar hadak, amelyek csakhamar bevették Debica, Ostrau és Hradisch városokat, majd több más várost és várat is elfoglaltak a huszitáktól.
A Csontkápolna díszítése az 1424-ben elesettek csontjaiból
De ezek csak futólagos eredmények voltak. Nagyban és egészben véve Albert se tudott a huszitákkal zöld ágra vergődni. Ennek folytán Zsigmond, miután az igért német birodalmi segítőcsapatok sem érkeztek be, kéz alatt Ziskával kezdett alkudozni. Ez 1424 őszén át is jött Morvaországba, de ott a táborban kitört pestisragályba október 12-én maga is belehalt. Ezután a különböző huszita felekezetek között egymást érték a vallási és politikai viszályok, ami legalább egyidőre a kegyetlen, nagyban való háborúskodás, pusztítás alábbhagyását vonta maga után. Zsigmond huszita hadjáratai bennünket csak annyiban érdekelnek közelebbről, mert Zsigmond és Albert seregében mindig voltak tekintélyes számú magyar hadak is. És bár ezek csak kényszerűségből gyülekeztek az idegen célokat és érdekeket szolgáló ügyben a király, illetve vejének zászlói alá, azért általában mégis derekasan megállták helyüket és – mint már a leírtakból is kitűnik – igen sok szép haditett fűződik eme csapataink viselt dolgaihoz. Forrás: Bánlaky József: A Magyar Nemzet Hadtörténelme, Budapest, 1929
Zsigmond hadvezére - Ozorai Pipo eredeti nevén Filippo Scolari, 1369 – 1426. december 27., Lippa) Zsigmond király hadvezére, kincstartó, szörényi bán.
Firenzei kereskedőcsaládból származott, kereskedősegédként került Magyarországra, majd Zsigmond király szolgálatába állt. Nemcsak kiváló katona volt, hanem kereskedelmi tapasztalatainak köszönhetően fontos gazdasági pozíciókat is sikerrel töltött be; ő felügyelte az arany- és sóbányákat, 1406–07 között kincstartó volt. Több hadjáratot is vezetett: 1421–22: husziták ellen1423 és 1426: törökök ellen.
1399-ben vette feleségül Ozorai András lányát, Borbálát. Később várat épített Ozorán, és a falut mezővárosi rangra emelte. Emellett fontos szerepet játszott a déli végvárak (Temesvár, Orsova, Nándorfehérvár) kiépítésében.
Az elszegényedett firenzei nemesi családból származó, eredeti nevén Filippo Scolari 1369-ben született. Amikor 1397-ben a királytól a Kanizsai testvérek megkapják Simontornyát, Pipora bízzák igazgatását. A törekvő firenzeinek megtetszik a szomszéd birtokos, Ozorai András leánya, s a fiatalok 1399-ben el is jegyzik egymást. Ozorai Pipo 18 győztes hadjáratot vezetett a török ellen, s keze alatt kezdte katonai pályáját Hunyadi János. Mivel az ozorai birtokhoz felesége, Ozorai Borbála kezével hozzájutott, Zsigmond király 1416-ban engedélyezte számára, hogy a korábban jelentéktelen kis faluban, amelynek később mezővárosi rangot szerzett, várat emeljen. Két évvel később kolostor alapítására is engedélyt kapott, de a felépült ferences kolostor teljesen elpusztult. Ozorai Pipo a középkori emberek előtt csodásnak tűnő karrierje sokszor szinte meseszerűen alakult. Egyszer például ügyei intézése végett urához, az esztergomi érsekhez látogatott. Kanizsai János és a király éppen azon tanakodott, hogy a Szerbiát elfoglaló török elleni védelem megszervezésére fegyverbe állítani kívánt 12 ezer katona mennyibe is kerülne, de a jelenlévő urak között senki nem volt, aki értett volna a számoláshoz. Az egykori kereskedősegéd tollat ragadott hát, s a jelenlévő főurak legnagyobb ámulatára pillanatok alatt kiszámolta a szükséges összeget. Zsigmondnak nagyon megtetszett az okos ifjú, aki mindjárt a király szolgálatába lépett.
Andrea del Castagno(ca.1423-1457) olasz festő freskója Firenzében
A király Pipora bízta legfontosabb jövedelmét, az aranybányák kezelését. Mikor pedig diadalmas boszniai hadjárata után megalakította a Sárkányos Társaságot, szerette volna ha kedvelt embere is tagja lenne. Ozorai Piponak azonban, bár akkor már hatalmas vagyonnal rendelkezett, nem volt megfelelő ragja. Zsigmond egy királyi gesztussal kinevezte szörényi bánná a volt kereskedősegédet, s már nem volt akadálya, hogy Pipo is beléphessen a fejedelmekből, országbárókból álló társaságba.
Ozorai Pipo első életrajza
(Kép nagyítása kattintással)
Írj!
WebDesign: www.cassaauditor.hu
|
