Az oldal tartalma:

I. A határkerítésen innen 's túl (naplórészlet)

1. Rész: A határkerítés túloldalán: A somoskői Macskalyuk bánya

2. Rész: A határkerítés innenső oldalán

3. Schengenen túl, senkiföldje-túrák Nógrádban (másodközlés)

II. A Karancs-Medves bazaltbányái és a központi vulkán - áttekintő térkép

III.Vámosi János:Járom az utam, a macskaköves úton (dalszöveg)

A Bazalt-vidék bányái:

Ahol a Macskakő készült

Séták

a határkerítésen innen 's túl

1. Rész

A határkerítés túloldalán: A somoskői Macskalyuk bánya

'Kocsiba ültünk, és átlépve a határt megkerültük a Sátoros hegyet. A szlovák oldalon levő teljesen üres, kihalt parkolóban hagytuk az autót, és elindultunk a ragyogó őszi erdőben egy apró, de gyorsfolyású, kis vízesésekkel ékesített patak mellett a tanösvényen a somoskői vár felé. Elébb két picinyke halnevelő tóhoz értünk, aminek vize a bőven fakadó Karinthy forrásból táplálkozott. A forrást nem a nagy Karinthy család valamelyik tagjáról nevezték el, hanem Karinthy Gáborról, aki szívós munkával létrehozta a tanösvényt.

A könnyű séta a völgyben a második éles kanyar után véget ért. Elhagytuk az égerfák szintjét, és a száz-százötven éves bükkfáktól kísérve meredeken kaptattunk felfelé. Az öreg fák  között nagyon sok akadt, aminek törzsét átrágta az idő, no meg a hangyák, a bogarak, a kukacok; a madarak martalékává lett, és szinte porrá porladt a belsejük. Némelyikükön át lehetett látni, nem egyen az ember keze is átfért.

Rövid kaptatás után a kőtengerhez értünk, ami nem más, mint a meredek hegy oldalában összegyűlt letöredezett bazaltdarabok szürke tömege. Innen néhány tucat lépés csupán a világhíres bazaltömlés: a valaha volt vulkán belsejében a forró láva itt nem került a felszínre, hanem fokozatosan kihűlt, és öt-hatélű bazaltoszlopokból álló zuhataggá dermedt, ollyá, mintha hatalmas feltörő vízsugarak fagytak volna össze. Nem is olyan régóta, hét-nyolc évszázada látható, mióta itt várépítésbe kezdtek, és megbontották a meredek hegy felszínét. A világon mindösszesen négy ilyen geológiai tünemény található: kettő az amerikai kontinensen, kettő Európában, és annak is a fele éppen itt, a Somoskői várhegy oldalában.

Könnyű volt itt várat építeni, hiszen csak törni, pattintani kellett a szabályos bazaltot, aztán akár a téglát, úgy lehetett egymásba illeszteni az építőköveket.

Közvetlenül a bazaltömlés felett a vár alsó bástyája tökéletes kilátóhely: csak az időjárás akadályozhatja meg a vándort, hogy akár a Magas-Tátra hófödte csúcsaiig is eltekinthessen. November elejére azonban megtörik már a nap fénye, a fátyolos időben nem adatik meg a Lomnici csúcs hósapkájának szemrevételezése. Az ezer színben pompázó táj, a szemközti hegy fennsíkjának bizarr sziklái, szakadékjai így is éppen elég jutalomban részesítik az ide felkapaszkodó utast, a tátrai csúcsok látványa talán már túlzás is lenne a jóból.

Ha már észrevettük a sziklákat, no meg a nap is szépen sütött, az éhségünk csillapítását szintén megoldottuk, vagyis a lustaságon kívül semmi sem tarthatott vissza bennünket attól, hogy oda át ne sétáljunk. Ehhez azonban először le kellett baktatni a várhegyről, hogy megint legyen mire újra felkapaszkodni.

A szlovák oldalon lévő természetvédelmi területen, bármily kicsi, nem egy tanösvény található, hanem rögvest kettő: az egyik közismert és igen forgalmas, ez a várba vezető út, míg a másik szinte ismeretlen, és a Macskalyuk bányához vezet.

Visszatértünk a völgy aljára, ahonnan némi szuszogással, egy kevéske zihálással kísérve elindultunk a meredeken felfele. Nem tartott sokáig az önkínzatás, mert hamarost egy széles, lassan emelkedő erdei útra jutottunk. Sok fantáziát nem igényelt, hogy felismerjük, ez nem más, mint a határ túloldalán kanyargó 'Petőfi út' folytatása, vagyis a régi, a követ a bányákból a somoskői feldolgozóba szállító kisvasút nyomvonala. Hamarosan bizonyságot is nyertünk erről, amikor egy valaha volt kőház derékmagasságú romjaihoz értünk. A ház előtt parkoló, egy darabka sínre helyezett, bazalttal megrakott csille mellett ugyanis egy tábla tájékoztatott arról, hogy ez itten pediglen egy kényszerű vámház volt valaha, ahol az ellenőrzés után a két háború közt a Trianon utáni Magyarországra szállították át feldolgozásra a Trianon előtti Magyarország területén kirobbantott bazaltot. Új államhatár szaggatta szét a szervesen összetartozó Karancs-Medves nagy vulkánjának területét.

A győztesek elvakultsága, gőgje Somoskőn más abszurditásnak is okozója lett: valószínűleg Guiness-rekord, hogy a falut az utolsó háztól számított 50 méterre, egy perces sétára, lévő várától államhatár választja el, minek következtében a falubeliek útleveles határátlépésre, 20 km-es kerülőre, félórás hegymászásra kényszerültek, ha a saját, éjfélkor kísértő várbeli szellemeiket látni akarták.

Ha Sopron a 'leghűségesebb város' ('civitas fidelissima'), akkor Somoskő méltán megérdemelhetné a 'leghűségesebb falu' címet. A falubelieken kívül kevesen tudhatják, hogy a trianoni diktátum alapján a várral együtt a községet is az új szláv államhoz csatolták. Az 1920. július 4-én aláírt szerződés következtében szeptemberben a magyar lurkóknak már szlovákul kellett tanulniuk. Dr. Krepuska Géza orvosprofesszornak és Lipthay B. Jenőnek, a Rimamurányi Vasmű Rt. akkori igazgatójának közbenjárásával három és fél éves tárgyalássorozat eredményeképp a Népszövetségi Tanács 24. ülésszaka visszacsatolta Somoskőújfalut és Somoskőt. Ez 1924. február 15-én valósult meg, és 8 évtized elteltével újra a falu hivatalos ünnepe, a „Hazatérés napja” lett. De vajon mi különös történhetett a háttérben, hiszen nem volt szokás akkoriban csak úgy visszacsatolni egy falut az anyaországhoz.

A hagyomány szerint dr. Krepuska Géza (1861-1949), aki Somoskő és Újfalu legnagyobb birtokosa volt, és akit orvosi körökben a modern magyar fülgyógyászat megteremtőjének tartanak, 1921-ben sikerrel kezelte a klinikáján az antant bizottság egyik tagját. A gyógyulás után a professzor levitte a birtokára volt betegét, és megmutatta neki, hogy azon a környéken bizony senki sem érti a szlovák nyelvet. A látottak, no meg a hála, meggyőzték a fogfájós angol tisztet és közbenjárására, Lipthay B. Jenőnek, valamint dr. Auer Pál jogi szakértőnek a bevonásával megkezdődtek a tárgyalások a visszacsatolás érdekében. Ennek erdeményeként került vissza a falu Magyarországhoz.

Az őszi erdőben nem lehet csendben menni. Mint a pocsolyánál kisgyerek, aki legyőzhetetlen késztetést érez arra, hogy talpát a lehető legnagyobb erővel csapja bele a sáros vízbe, majd sapka végig mocskosan ártatlan szemekkel nézhessen a sápadó szülő szemébe, szóval ugyanilyen kényszert érez az ember csuszakolni, maszatolni, rugdosni a bokáig érő friss avart, hallgatni a száraz levelek zajos zörgését.

Szépen kiépített forráshoz vezetett az út. Hosszú keskeny favályúban vezetve csörgedezett ki a hegyoldalból a víz. Néhány méterre innen állt az 'Örök hűség' fája. Mi neveztük el annak, mert az egy gyökérről induló két vastag fatörzs a magasban még két helyen teljesen egymásba nőtt, újra eggyé váltak, hogy aztán megint elváljanak. Mint a sziámi-ikrek úgy fonódtak eggyé. Frigyüket a rájuk boruló, fátyollá egyesülő indák szentesítették.

Közeledve a fennsíkhoz a hajdan volt kisvasút mellett a régi gyümölcstelepítések elvadult, elkorcsosult utódai kínálták terméseiket: apró szemű, de mézédes szilvák bokrosodtak, alma és körtefák élvezhetetlen gyümölcsei szerénykedtek az ágakon.

„48 ház, iskola, bolt állt itt…” tájékoztat három nyelven (szlovák, magyar, angol) a tábla egy nagyméretű kőépület magasan álló romjai mellett. Ez itt Macskalyuk bánya bejárata. A ház előtt, az út túlsó felén kis természetes terasz laposul, közepén hatalmas, elfektetett szabályos téglahasáb bazaltkő. Az egész olyan benyomást kelt, mintha áldozati hely lett volna, amit a kő szürke színe tovább erősít. A teraszról kinyílik a táj, a kép feledhetetlen. A napsütésben ezernyi színében tobzódik az ősz. Nem messze a somoskői vár, mögötte távolabb, a fátyolba tompulva a salgói vár tekint le a völgyekre.

„A Macskalyuk kőfejtőt Janssen Alfonz svéd vállalkozó nyitotta meg 1880-ban. Későbbi tulajdonosai a Rimarurány-Salgótarján r.t. (1897), a Somoskői Bazaltbánya r.t. (1925), majd a 30-as években Krepuska Géza bányavállalkozó. A kőfejtő ekkor élte virágkorát, 1500 embert is foglalkoztatott. Az útburkolatra szánt macskaköveket kisvasúton szállították Magyarországra, innen pedig több európai államba is. A fejtés hanyatlása a második világháború után állt be.”

A miocén kor vége felé a valaha volt Pannon tenger már csak keskeny sávokra korlátozódott, és a térszín süllyedése, a szárazföldi lepusztulás, a folyók eróziós tevékenysége következtében a táj szelíd dombvidékké formálódott. Ezt követően azonban jelentős változás következett be: a mind erősebb szerkezeti mozgások hatására a terület feldarabolódott, a törések mentén az egyes szerkezeti egységek aszimmetrikusan kibillentek, és egyenlőtlen mértékben emelkedésnek-süllyedésnek indultak. Mintegy 6,5 millió évvel ezelőttől a késő pleisztocénig (a „Jégkorszakig”) több szakaszban heves tűzhányó-tevékenység játszódott le a mintegy 150 km2 területű Nógrád–Gömöri-bazaltvidéken. Az erős szerkezeti mozgások a miocén legvégétől több ízben is megnyitották az utat a mélyből feltörő bazaltmagma előtt. A bazalt lávaként és törmelékként egyaránt a felszínre jutott. Eredményeképpen több mint 100 önállónak tekinthető vulkáni képződmény keletkezett, köztük kúpok, lávatakarók, robbanásos kráterek és kisebb méretű hasadék- és kürtőkitöltések, melyek mintegy kétharmada Szlovákia területén, közel egyharmada Magyarországon található. A vulkánosság eleinte mocsári, utána főleg szárazföldi környezetben ment végbe. Többnyire a szlovákiai részen utóvulkáni jelenségek is megfigyelhetők. A vulkánosságra északon inkább a nagy kiterjedésű takarók, délen pedig a kisebb tömegű kúpok (Salgó, Somos-kő) a jellemzők.

Lábunk alól kifogytak a zörgő szárazlevelek, a Macskalyuk bánya területén baktattunk. A napos, a nap bevetődő sugarait a sziklák által is felerősítő helyen most valóban „égtek” a csipkebokrok, a mélypiros színű bogyók fényesen csillogtak az őszi napsütésben. Gondos kezek által kihelyezett táblák tájékoztatták az erre vetődőt a látnivalók mibenlétéről. Fényképek arról, micsoda élet volt itt 70-80-100 évvel ezelőtt. Ezekből tudtuk meg azt is, hogyan és hol lett a Macskalyuk fejtő kövéből „macskakő”: egy kis védőtető alatt állt a kőtörő munkás. Előtte zúzalékkal töltött vashordó, a zúzalékon egy nagyobb kő. A munkás a kezébe vett darabot, és egy kalapáccsal addig forgatta, pattingatta, amíg szép kockakövet nem kapott. Ezt aztán a többi közé a csillébe dobta, és a kocka meg nem állt addig, amíg Budapesten vagy éppen Bécsben utcakő, vagy esetleg barikád nem lett belőle. De mitől macskakő a kockakő? No, nem attól, hogy a Macskalyuk bányában törték…

'A macskakő valószínűleg a régi német nyelvből vett tükörszó, a macskafejkőből (Katzenkopfstein) rövidült. Míg a magyar rövidülésben a „fej” (Kopf) maradt el, addig a németben a „macska” (Katze). A német nyelvterületen használt mai alakja ugyanis Kopfstein (fejkő). A macskakő szó nyelvünkben már az 1300-as évek elejéről kimutatható, a Magyar oklevélszótárban „machkakw” formában található.' (Forrás: Wikipédia)

Így készült a macskakő

A kőfejtő maga a földtani képeskönyv. Jól láthatóak a legalsó rétegek, a tengeri üledékes homokkőből felépülő rétegek, rajtuk a pados és oszlopos lávatakarót, a lávabreccsát, a gázhólyagokban az ásványokat. A tájékoztató táblák értelmesek, szépek, sértetlenek. Csend volt, hallgatag béke, melengető őszi napsütés. A látogató csak bóklász, méláz, neveket ad a bizarr sziklaoszlopoknak.

Lefele a hegyről újra csuszakodtunk az avarban, rugdostuk a száraz, zörgő faleveleket. Egy sziklába vágott, a bányászkodás idejéből itt maradt ciszterna mellett sétáltunk el, amikor váratlanul elfogyott a vezetőnk, a sárga turistajelzés. 'Akkor most a 2. szabály lép érvénybe' – szólalt meg a hét éves fiam – 'az iránytűnk innentől az apa orra!' Nekivágtunk az erdőnek amúgy toronyiránt, és pontosan ott kötöttünk ki ahonnan elindultunk, a ladikozó levelekkel borított Sátormegi patak hídjánál. A fiam rögtön megrohamozta a játszótér fából faragott-készített játékait. Én kissé távolabb a tűzrakóhely melletti faasztalhoz ültem.

A leaszfaltozott parkolót cirokseprűvel egy asszony takarította teljes odaadással. Én még ilyen alapossággal söpörni embert életemben nem láttam. Alámerült, és csak a feladatra figyelt. Megszűnt számára a külvilág. Minden négyzetcentimétert ötször-hatszor végigérintett és megszemlézett. Többször lehajolt, felszedett valami apró aszfaltra nem illőt. Ragyogott a parkoló, mintha felmosták volna.

Visszaidéztem a sétánkat. Közel három órát baktattunk a környéken le-föl, de egy darab eldobott szeméttel nem találkoztunk. A várat nem csúfították el graffitik, az összes tájékoztató tábla tiszta és sértetlen volt. Aztán eszembe jutott a határkerítés túloldalán, a kisvasút nyomvonalának folytatása, a 'Petőfi út' mellett a Losonczy Anna és a Petőfi forrás tűzrakóhelye, amiket teledobáltak sörösdobozokkal, műanyag flakonokkal, a Salgó vára alatti élvezhetetlen kis liget 'pihenős' szemétlerakója, a gyönyörű, a tengerszemek szépségével vetekedő bányató műanyag szeméttel borított partja, a tanösvényen elhajigált mindenféle 'fölöslegessé vált holmi'.

Vajon miért? Vajon mi az oka annak, hogy egy kerítés két oldalán élő népnek ennyire különbözik a szemétérzékenysége? Ugyanaz a táj – mégis két ember. Ennyire hazátlanok lennénk? A szemetes embernek nincs hazája, még a madár sem piszkít a saját fészkibe…

Hamarosan itt lesznek a schengeni határok. A Karancs-Medves adottságai egyedülállóak. Tanösvények szelik keresztül a fennsíkot, a bányákat, a vulkáni működés emlékeit a határ mindkét oldalán. A Macskalyuk kőfejtő az Akropolisz, az Újbánya pedig, a Salgó és a Somoskő között, az egérrágta sajt az Óriások Birodalmában, egy hatalmas labirintus, amiben eltévedni az igen egyszerűen kivitelezhető  dolgok közé tartozik. És akkor még nem esett szó a Magyarbányai Kőparkról, a Szilvás-kőről, a csak vezetővel látogatható bemutatóhelyekről

Nemsokára eltűnhet a kerítés, a vándor Eresztvényből elindul a 'Petőfi úton' és a Macskalyuk bányáig sétálhat. Onnan felkapaszkodik Somoskő várához, majd az Újbányát érintve tér vissza. Talán egyszer valaki újra lerakja Somoskőújfalutól a síneket, és azon pöföghet a kisgőzös az Akropoliszig, meg vissza.

De az lehet, hogy úgy jó, ahogy van. Maradjon csak meg ez a vidék annak, ami: a béke és nyugalom kicsiny szigete, 'amellynek lakói csaknem idyllikus életet élnek még' (Petőfi). Ne jöjjön ide idegen senki, ne piszkítson oda, ahová csak a kaland viszi...

Nagyon éhesek voltunk, valami harapnivalóért elszaladtunk hát Fülekre, ami a határtól mindössze másfél tucat kilométer. Fülek tiszta kis város, bár szépnek nem igazán mondható. Egy ékessége azért mégis csak akad, a város közepén magasodó vár.

Gyorsan ráakadtunk az étkezőre, ami már csak azért sem volt nehéz, mert mindenütt csak magyar szót hallani. A finom uzsonna, és a szupermarket megtekintése után indulni szerettünk volna, mert már kezdett sötétedni. Hát, csak szerettünk volna, merthogy a kocsit világításon hagytuk, az aksi nullára lemerült.

Éppen leparkolt mellénk egy autó, a vezető természetesen beszélt magyarul, két percen belül 'bebikáztuk' a kocsit, és mehettünk hazafelé.

    Lap tetejére

2. Rész

A határkerítés innenső oldalán

Ma reggel megint apa orra volt az iránytű, azaz nekivágtunk toronyiránt az őszi erdőnek. Hamarosan a szekérútról is letértünk, és valamiféle alig-alig vadcsapáson haladtunk. Százados bükkfák magasodtak fölénk, csak itt-ott tört át a nap fénye a ritkuló lombhálón.

Már-már azzal hitegettük magunkat, hogy ember nem járta vidéken járunk, amikor egy szűk völgybe leérve váratlanul egy bányavágat bejáratához értünk. Semmi nem jelölte az idevezető utat, pedig még egy jó állapotban levő tájékoztató tábla is állt mellette:

'Magyarország északi részén, mintegy 20 millió évvel ezelőtt egy tengermedence terült el, mely fokozatosan elkeskenyedett, a beömlő folyók hatására vize kiédesedett, medencéje feltöltődött. Az így kialakult mocsári-tavi környezetben az akkori trópusi klíma alatt buja növényzet alakult ki. Az évszázezredek alatt elpusztult növények a mocsarak különleges kémhatású környezetében nem korhadtak el, hanem szerves anyagban gazdag iszap formájában halmozódtak fel. Ez az iszap képezte a széntelepek alapanyagát. A „szénülési folyamathoz”, hogy a magas szervesanyag-tartalmú anyagból fűtésre alkalmas széntelep alakuljon ki nagy nyomás és a magas hőmérséklet volt szükséges, amit a több száz méter vastag, a mocsarakat eltemető üledékek biztosítottak, amelyek egy része napjainkra lepusztult. Az alsó miocén korú ún. 'nógrádi barnaszéntelepes összleten' a szenes rétegek alatti kőzetektől (a széntelep „feküjétől”) a szenes rétegeket befedő, a egykori tengerpartok mentén képződött fiatalabb üledékekig terjedő rétegsort értjük, amelyen belül a bányászok és a geológusok egy alsó (III.), egy középső (II.) és a felső (I.) széntelepet különítenek el. A 'széntelepes összlet' vastagsága általában 50-70m, de ahol csak két telep keletkezett, ott 20-25 méter vastagságú. A III. széntelep édesvízi lápok, mocsarak növényeinek elszenesedéséből keletkezett, ún. limnikus eredetű. Általános elterjedése, vastagsága, minősége folytán ez volt a szénmedence főtelepe. Salgóbánya környékén ebben a telepben kezdődött a szénbányászat 1868-ban, amelyet 1959-ig folytattak. A bemutatóhely ennek a közel egy évszázados bányászati múltnak állít emléket. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság”

Innentől nem volt más ésszerű választásunk, mint a völgy alján kanyargó picinyke, aprócska vízesésekkel szaggatott, kanyargó erecske folyását követni. A hangulatos vízmosásban, a völgy végén található kis hídon át az eresztvényi Madárparkig jutottunk. Húszperces kutyagolás következett az országúton, amíg elértük az Újbányához vezető tanösvényt.

'Az évtizedek során összességében (a mai szlovákiai területtel együtt) 25 db kisebb-nagyobb kőfejtőt mélyítettek a bazaltplató kőzetébe. Az akkoriban igen keresett kockakövek eljutottak Bécsbe és Budapestre is ('macskaköves utak'). Ideiglenes lakóhelyeket (kőbarakkokat, később kolónialakásokat) alakítottak ki a kőbányák környékén a munkások számára. Ezeknek napjainkban csak romjai fedezhetők fel, bár néhány lakást napjainkban is laknak (pl. a Magyar-bánya mellett). A szállítást keskenynyomtávú vasúttal, a feldolgozást kőzúzó üzemekben végezték.

Az Új-bányát az 1930-as években nyitották meg és közel 20 éven keresztül művelték. Eközben megközelítőleg 2 ha nagyságúra terjedt ki a bányaudvar, és kb. 350 000 m3 (980 000 tonna) bazaltot mozgattak meg. A bánya telepítése nem volt a legszerencsésebb, mivel gyakran öntötte el a csapadékvíz (az erózióbázis alá süllyesztett zárt, lefolyástalan bányaudvar miatt), pl. 1941 februárjában 4-5 m mély víz borította a bányaudvart. Mind a meddő, mind a haszonanyag kiszállítását elektromos vontatású siklón (meredek dőlésű pályán mozgó csillékkel) oldották meg. Az itt található lemezes szerkezetű, jól hasadó bazalt tömött szövetű kőzetében 1-2 cm nagyságot is elérő olivin- és piroxénásványok, a hólyagüregeiben pedig egy zeolitásvány-fajta, a phillipsit tűi találhatók. A bánya saját törőművel nem rendelkezett, nyersanyagának túlnyomó többségét kockakő faragására használták fel. A kőfejtő különleges földtani látványosságát a sajátos alakú ún. gömbkövek képviselik.

A gömbkövek kialakulása

A bányában látható gömbölyded szerkezetű kövek - meglepő módon - 70 évnél fiatalabbak! Bár két különböző korú folyamat egymásra épülése hozta létre, a gömbforma az utóbbi 70 év 'terméke'. Kialakulásának első mozzanata a 2-2,5 millió évvel ezelőtt kiömlött, 1000-1200 C hőmérsékletű bazaltláva kihűléséhez kapcsolható, amikor is a kőzet zsugorodása során repedések, elválási felületek alakultak ki benne, ami tégla-, ill. rombusz alapú testek sorozatát metszette ki a kőzetből. Ezek a bányászat során a felszínre kerülve tovább formálódtak az időjárás viszontagságainak hatására. Az egyik legfontosabb tényező az inszoláció (a Nap besugárzása) által okozott hőmérsékletingadozás volt. A sötét kőzet a napsugár hatására 'felhevült', majd éjszaka lehűlt. A folyamatos és periodikus kitágulás-összehúzódás feszültségeket keltett a kőzetben, ami először a fent leírt módon keletkezett kőzettestek kis kötési energiájú sarkainak leválásában, majd koncentrikus felületek kialakulásában nyilvánult meg, létrehozva ezzel az ovális, majd befelé haladva egyre inkább gömbformájú kőzetmagokat.

Azt is jól meg lehet figyelni, hogy a gömbkövek felülete 'rücskös' és fehérpettyes megjelenésű. Az ilyen kőzetet a bányászok rossz minőségük miatt (nem voltak időt állók) megkülönböztetett jelzővel illették. A többnyire németajkú kőfaragók (ritzerek) 'sonnenbrenneresnek' nevezték, amit a későbbiekben a magyar bányászok „napszúrásos” kőzetként emlegettek, de ugyanakkor 'rücskös' felületük miatt 'kokkolitos', ill. „kukoricacsöves” bazaltnak is hívták. Minden gömbkő felülete 'kukoricacsöves', de nem minden „kukoricacsövesedett” bazalt gömbköves szerkezetű. Ennek magyarázata az, hogy mind a „rücskös” felületet, mind a gömbköves formát a hőmérséklet ingadozása hozza létre, de jól megfigyelhető gömbkövek csak ott jöttek létre, ahol a kőzetben már a kihűlés során elválások keletkeztek.

A Medves bazaltfennsíkját létrehozó vulkánosságot igen intenzív eróziós tevékenyég előzte meg. Ennek során közel 400-500 m vastagságú üledékösszletnek kellett lepusztulnia (hiszen a barnakőszén kialakulásához legalább ennek megfelelő rétegnyomásra volt szükség). Völgyek szabdalták fel az egyébként összefüggő III. széntelepet is. Ezt az igen változatos morfológiájú tájat töltötte fel a kb. 2-2,5 millió évvel ezelőtti több szakaszú vulkáni működés oly mértékben, hogy a lávafolyások szinte aszfaltsimaságú felszínt hoztak létre.

A feltárás legalsó részében a működés első szakaszában kiszórt, hullott vulkáni törmelékként (piroklasztikumként) lerakódott rétegsorozat látható, ami közel vízszintes településű. A határozott rétegzettséget mutató finom- és középszemű bazalttufa az 1-2 cm nagyságú hólyagos bazalttörmelék és piroxén ásványszemcse mellett sok idegen kőzetdarabot is tartalmaz („normális bazalttufa”). Ezek mind a bazalt alatti fekükőzetből (glaukonitos homokkő, kvarckavics, riolittufa-kavicsok, széntelepes összlet üledékei) származnak. A kőzet rétegzettsége, a gömbölyded riolittufa-kavicsok jelenléte és a nagyobb kőzetdarabok becsapódásánál várható rétegbenyomódások hiánya vízi környezetben történő felhalmozódásra utal.

Az első szakaszt kisebb szünet követte, majd az aktivitás újabb tufaszórással folytatódott. A működés megszakadását a két tufa rétegzettségének eltérése és bizonyos mértékig anyagi összetételének nagymérvű megváltozása is igazolja. A szögeltérést egy eróziós árokkal magyarázhatjuk, ami belevágódott az akkor lágy szerkezetű tufába. Erre települt a vöröses színű, fehérfoltos (bentonitos), gyengén rétegzett tufa, ami szinte egyáltalán nem tartalmaz idegen zárványokat. Jellemző és igen érdekes a benne található, ép kristálylapokkal határolt ásványok (piroxén, olivin) nagy mennyisége (ezért 'kristálytufának' nevezik). Az agyagásványos bontottság és a rétegzettség szintén vízi környezetben történő keletkezést támaszt alá. Az ÉNy-DK-i irányú árok oldala 40-45 fok meredekségű volt. Nagyobb kiterjedését igazolja, hogy a lávafolyást is képes volt elvezetni.

A feltárás további részében egy lávafolyás szerkezet tanulmányozható. A lávafolyás alsó részén egy durvatörmelékes szerkezetű, többnyire hólyagos bazaltdarabokból álló szakasz található, ami a vízbe hatoló forró láva feldarabolódása során keletkezett (ún. 'hialoklasztit breccsa'), majd egyre határozottabb vonásokkal következik a lemezes szerkezetű lávabazalt. A lemezek közel párhuzamosak a kristálytufa rétegzettségével.

A Medves bazaltfennsíkját több lávaár hozta létre, amelyek csak a salakos betelepülések alapján különíthetők el. A lávafolyások alsó és felső részén a gyorsabb kihűlés és a mozgási energia miatt salakos kifejlődésű, törmelékes megjelenésű kőzetek (ún. autoklasztitok) találhatók. Míg ezek az autoklasztitok a lávaszintek követésében a geológusok segítségére vannak, addig meglétük a kőbányászok számára az egyik legnagyobb bosszúság volt. Ezt a hasznavehetetlen kőzetet 'trockának' nevezték, a szénbányászatból átvett kifejezéssel (az elégett szén salakját nevezték így). Az itt meghagyott kúpban - amelynek a letermelését éppen a vastag 'trockabetelepülés' miatt nem tartották gazdaságosnak – alul láthatjuk a pados szerkezetű lávakőzetet, felette pedig két lávafolyás (a felsőt nem láthatjuk, mert lebányászták) összekapcsolódott autoklasztitját. A törmelékes jellegű kőzet a bazalttól eltérő világosabb színét az utólagos átalakulástól (agyagásványosodás) nyerte.' (Forrás: Karancs-Medves Természetvédelmi Alapítvány honlapja)

Míg a szlovák oldalon lévő Macskalyuk bánya az Akropoliszhoz volt hasonlatos, addig a Medves fennsík egy egérrágta sajtra hajazott. Az Új-bánya, a Kis-bánya, a Margit-bánya, amiket bejártunk, olyan labirintust képeztek, amiben az ember könnyen eltévedhet, ha letér a jelzett útról. A bazaltvidék leggyönyörűbb része kétségen kívül a Bánya-tó volt, aminek vadsága a legszebb tengerszemekével vetekedett. Különösen szép sziklaformákat, lemezes lávabazaltokat teremtett a mennyben lakó a Bánya-tó előudvarában. Kár, hogy a környéken eldobált rengeteg szemét, a sörösdobozok, az üdítőspalackok, a nejlon zacskók, a cigeretta dobozok és csikkek minduntalan lecsupaszították azokat az illúziókat, amik az emberben fel-fel támadoztak. Láthatóan egyeseknek kifejezett lelki gyönyört okozott a szemét minél rafináltabb és minél nehezebben eltávolítható elhelyezése. Így többek közt megcsodálhattunk műanyag flakont ágra húzva, de a pálmát vitathatatlanul az vitte el, aki a tíz méter magasan húzódó vezetékre tudta feljátszani a félig telt kólás üveget. Nem lehetett könnyű! Bravó, bárki voltál, szép munka volt, hogy ott törjön el a kezed, lábad, ahol legközelebb szemetelsz!

Elkészült macskakövek, irány a város! (Nyolc évtizede készült fénykép a bányáról.)

A bányavidéket, a Medves-fennsík sebeit lassan visszahódította a természet, a magasra nőtt fákkal ligetes terület alakult ki, ahol kedvező életfeltételeket találtak maguknak a kökénybokrok. A kék bogyókat megcsípte az éjszakai fagy, megráncosodtak. De az ízük! Most lett az igazi, amilyennek lennie kell: egyszerre édes és savanykás, egyszerre simogató és homlokráncoló. Fiamat, aki most látott és kóstolt meg életében először érett kökényt, nem is lehetett elterelni a szúrós bokrok mellől, csupán annyit evett a pikáns ízű gyümölcsből, amennyit csak el tudott érni.

A Petőfi forrásnál értük el a „Petőfi utat”. Újra megcsodáltuk a derékban eltört és így is tovább élő hatalmas fűzfát, a gyermekek kedvenc mászófáját. Vetettünk két szomorú pillantást a tűzrakóhely szemétdombjára, és a Petőfiről megemlékező megbecstelenített tájékoztató táblára…

    Lap tetejére

A Karancs-Medves bazaltbányái és a központi vulkán

áttekintő térkép

A kép nagyítása rákattintással

Schengenen túl, senkiföldje-túrák Nógrádban

Egyre kevesebben műveltek földet, és eltűntek a macskaköveket faragó emberek, a riccelők is

Népszabadság • Tarnóczi László   • 2007. december 17.

Petőfi még gond nélkül átjöhetett Vecseklőről a salgói várhoz 1845 júniusában. Az alig néhány kilométeres távot ugyanis akkor még nem vágta ketté országhatár. Legfeljebb az út elején és végén szuszogott a kapaszkodókon a költő, közben viszont minden bizonnyal sokat gyönyörködött a lenyűgöző tájban. Erről írása árulkodik: "...Talán nem volt Magyarországban vár, mely oly közel szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó. Sokáig ültem romjainak legfelső csúcsán, tekintetem mérföldeken, lelkem századokon túl barangolt."

A történelem a múlt században azonban sokat alakított ezen a vidéken. A Salgótarjánt ölelő hegyek jó részét a versailles-i Trianon-kastélyban a csehszlovák állam ugyanis birtokba kapta. Ha a végleges határmezsgye meghúzására létrejött határkiigazítási bizottság francia parancsnokának az élete egy halálos betegség miatt veszélybe nem kerül, akkor évtizedeken át sokkal kisebb területeket látogathattak volna erre felé a hazai turisták. Az életmentő és Somoskőújfaluban birtokos gégészprofesszor, Krepuska Géza viszont néhány lokálpatriótával együtt elérte, hogy 1924. február 15-én a Medves-fennsík egy része visszakerüljön. Szakmailag azt az indokot találta a francia tiszt - arra, hogy tartsa a szavát -, hogy csak innen tudják a pesti utcák macskaköveit pótolni. A medvesi bazaltbányák nagyobb része azóta Magyarország része ismét.

Az országhatár viszont ellehetetlenítette a medvesaljai falvakba, Óbástra, Tajtira, Vecseklőre vagy Ajnácskőre az átjárást. A szekérutakat benőtte a fű, a mindkét oldalon száz méterekre megközelíthetetlen képzeletbeli vonalon pedig háborítatlanul nőttek a fák. Növényritkaságok szaporodtak el, és legalábbis a vadaknak meg a madaraknak a puskalövéstől sem kellett tartani. Egyre kevesebben műveltek földet, és idővel eltűntek innen a macskaköveket faragó emberek, a riccelők is.

2007. december 20-át követően minden bizonnyal ismét megváltozik majd. A Magyarországot Szlovákiától elválasztó országhatár minden egyes métere határátlépési pont lesz december 21-től. Vagyis mostantól kedvünk szerint járhatjuk ezt a vidéket, amely a tatárjárás idején épített somosi vártól, illetve a salgói várhoz vezető Salgóbányáráról kínál remek kirándulásokat.

Az első somosi páneurópai piknik óta kimondott igény ennek a területnek az újbóli egységes használata. A Szlovákia területén álló vár ennek köszönhetően évek óta immár magyar oldalról is látogatható. Így annak körbástyájából gyönyörködhetünk az elénk terülő tájban, s a vár északi oldalán ámulhatunk a híres bazaltömlésen. A csaknem 500 méter magasságból kihajló, mintegy 16 méter hosszú oszlopok orgonasíp módjára nőnek itt fölénk. Alattuk pedig ott a geológiai tanösvény, ahonnan Bükkrétpusztára, vagyis Siatoroska Bukovinka falucskába jutunk. Félúton azonban északi irányban az ismeretlennek vághatunk neki, s mielőtt a Krúdy-forrást elérnénk, az egykori fogaskerekű kisvasút kőszállítási útvonalára térve hamar a macskalyuki kőbánya elhagyott bányásztelepülésének romjai közt találjuk magunkat. Mintha aranyásók alaszkai nyomait keresnénk... Még elhagyott csille is emlékeztet minderre. Az útbaigazító táblákon pedig olvashatunk egy olyan világról, amelyet egy ideje csak a senki földjének neveznek.

A Salgótarjánhoz tartozó Salgóbányáról december 22-én reggel kilenckor a buszvégállomásról indul az első csoportos medvesi túra, amely átvezet az immár szabadon járható zöldhatáron Szlovákiába. A túrázók a szlovák területen lévő Medvesaljára indulnak, a tervek szerint olyan útvonalon, ahol ez idáig csak határőrök járhattak.

A zöldhatár élénkülésére, a senkiföldje-túrákra az ózonturizmust hirdető környező vendéglátó- és szálláshelyek is készülnek. Salgóbányán jó konyhája van a Medves Hotelnek, Eresztvényben viszont a szobákat is felújították az elmúlt hónapokban. Remek panorámával büszkélkedhet a Bazalt Panzió a somoskői vár tövében, és ha lesz hó, akkor a Salgótarjántól Cered felé vezető út mentén, a sípálya szomszédságában pályaszállással kínálják a falusi, pontosabban tanyasi vendéglátók a szilváskőpusztai házakat.

    Lap tetejére

A Macskakőlyuk-bányáról, a macskakövekről az embernek óhatatlanul a füstös ,

kormos Pest, az ipari negyedek Csepeltől a Váci útig,

és egy régi nagy sláger, az 'Angyalföldi Himnusz' jut az eszébe:

    Lap tetejére

http://teacherweb.com/Graphics/libanimal.htm