
A könyv	Történelem	Irodalom	Néprajz	Földrajz	Elegy-belegy

Szlovák-magyar geopark Somoskőnél

I. Baglyaskő

II. Pécskő

III. SZILVÁSKŐ

Utolsó simítások a szlovák-magyar geoparkban

2012. április 17. 11:32

Az utolsó információs táblákat helyezik ki a napokban a Novohrad-Nógrád Geoparkban a somoskői várat és a macskalyuki bányát bemutató tanösvényekre; a tájékoztatók az egész területen megfelelnek a nemzetközi követelményeknek - mondta az MTI-nek hétfőn a Novohrad-Nógrád Geopark Nonprofit Kft. ügyvezetője.

Lóska János ismertette: a geopark területén több fontos helyszín rendelkezik már az arculatba illő, szakemberek által kidolgozott táblarendszerrel, így például a füleki vár, a Boszorkány-kő tanösvény, vagy a Sámsonháza határában található földtani alapszelvény és geológiai bemutatóhely.

Az utolsó, szlovák, magyar és angol nyelvű táblákat a somoskői várhoz és bazaltömléshez, valamint a macskalyuki bányát bemutató tanösvényekhez helyezik ki, mindkét tanösvény a szlovákiai határtelepülésről, Sátorosbányáról indul.

Mint az ügyvezető elmondta: az 1954-ben védetté nyilvánított Somoskői Nemzeti Természeti Rezervátum 1,6 kilométeres, 106 méter szintkülönbségű tanösvényén nyolc állomás újult meg. A látogatók észak felé gyalogolhatnak végig a 2,5 kilométeres, 100 méter szintkülönbségű, a bazaltbányászatnak is emléket állító macskalyuki tanösvényen.

A somoskői vár a szlovák oldal felől

A dél-szlovákiai és észak-magyarországi területen húzódó Novohrad-Nógrád Geopark 2010 márciusában nyerte el az Európai Geopark tagsági címet, ezzel Magyarország és Szlovákia első, nemzetközileg is elismert geoparkjává vált.

A geoparkban a földtudományi értékek bemutatására építve, és bemutatva a régészeti, néprajzi, kulturális és történelmi értékek kínálatát, a térség gazdasági felemelkedését szolgáló környezetbarát turizmus valósítható meg.

A geoparknak 63 Nógrád megyei és 28 szlovákiai település a tagja.

(MTI)

A védett terület Salgótarján belterületén a városközponttól nyugatra, mintegy 10 percnyi járásra van. A szokatlanul völgykatlanban lévô kettôs vulkáni kúp nagy része a takarórétegek lepusztulását követôen került a felszínre.
Hasonlóan a többi bazalthoz, ez is kétszakaszos vulkáni tevékenység eredménye. Az elsô kitörésbôl alakult ki a két csúcs bazalttufa, majd a második kitörésbôl nyomult a két csúcs közé a sötét színű bazaltláva. Ezt az idôk során a tufa közül kibányászták. A vulkáni működés során a bazalt áttörte a mélyben húzódó barnakôszéntelepet. A szén és a bazalt érintkezésénél természetes koksz keletkezett. Ezt a Baglyas-kôvár alatti szénbányászat során észlelték. A sziklatömb területe már a késô bronzkorban is lakott volt. A középkorban várat építettek a sziklán. Nyomai már alig észrevehetôk. A falmaradványok feltárásra, a sziklatömb két ürege pedig kutatókra vár. A terület alkalmas lenne egy földtörténeti bemutatóhely kialakítására. Természetes oktató és reakciós területként is szolgálhatná a város lakóit és minden érdeklôdôt.

Forrás: www.nograd.net

BAGLYASKŐ VÁRA

Salgótarján belterületén, a városközponttól nyugatra, lakóházakkal övezett városrészen található a peremvulkáni maradványra épült Baglyaskő várának csekély maradványa. A terület már a késő bronzkorban is lakott volt. A két csúcs közötti hasadékot láva-bazalt töltötte ki, melyet azonban elődeink kibányásztak építési célra.

A kisméretű vár alaprajzi elrendezése feltárás nélkül ma már nem állapítható meg.
A várat, melynek pontos keletkezési idejét nem ismerjük –valószínűleg a tatárjárás után épülhetett-, a Kacsics nemzettség Illés (Hollókői) ága építette.
Első említése 1310-ből való, amikor a Kacsics nembeli Péter fiai: Mihály, Péter, Leusták és Mikus, Csák Máté pártjára állva Somoskő, Hollókő és Sztrahora várakkal együtt Baglyaskő várát is Csák Máténak átadták.
Károly Róbert király azonban 1312-ben a rozgonyi csatában a lázadókat legyőzte, birtokaikat elvette, és azokat hűséges embereinek adományozta. Így kapta meg 1324-ben királyi adományként a hűtlenségbe esett fiaktól elvett birtokokkal együtt "Castrum Boglas" -t a Kacsics nembeli Folkus ágból származó Szécsényi Tamás erdélyi vajda, akit a budai káptalan 1327-ben iktatott be a birtokba.
A várnak történelmünkben jelentősebb szerepe nem volt és a XV. században már nem is említik. A vár alatt lévő Baglyas község a XV. század közepén már Somoskő tartozéka volt. 1862-ben boltíves kapuja még látszott, de azóta még ez is elpusztult. Falmaradványait elbontották, a környező épületek építkezéseinél használták fel úgy, hogy nyoma is alig látható.

Forrás: http://mars.elte.hu/varak

A lap tetejére

II.

Salgótarján déli oldalán emelkedik a város fölé az 554 m magas bazaltcsúcs. A városból több irányból is megközelíthetô, de a legkényelmesebben Somlyó bányateleprôl érhetô el. Bakancsos turisták a nyári hónapokban a hétvégi telkekre menetrend szerint közlekedô autóbusszal és a buszfordulótól a sárga jelzésen gyalogohatnak el a védett területre. A Pécs-kô vulkáni kúpja a város környéki bazaltos terület része A Pécs-kô bazaltkúpjáról szép kilátás nyílik és azonos korú (2-3 millió éves) a Salgóvár, a Szilvás-kô és a somlói bazaltokkal. A vulkáni mûködés törmelékszórással indult. A törmelékszórásból kikerülô salakos bazalttufa, agglomerátum, lávafoszlányok, kisebb-nagyobb vulkáni bombák építették a kúp nagyobb részét. Ezt követôen két nagyobb hasadék mentén ebbe nyomult a bazaltláva. Ez fekete színû, tömött szövetû, jól hasadó bazaltot adott. 1920-ban a város utcáinak kövezésére kezdték bányászni. Ennek esett áldozatul a Hurkapécs-kô kiemelkedô tömbje is. A Kis-Pécskô valószínûleg parazita vulkán volt. Nem volt saját krátere, lávaanyagát a nagy csúcs magmakamrájából kapta. A kôbányászat során késô bronzkori település maradványaira bukkantak.
A Pécs-kô bazaltján csakúgy, mint a többi bazaltsziklán jellegzetes növénytársulás alakult ki.
A jellemzô lágy szárú növényfajok a borsos varjúház, a sárga kövirózsa, a piros gólyaorr, a sziklai ternye, az északi fodorka, a bablevelû varjúháj. A védett területen tenyészô bükkösben tavasszal az odvas keltike tömegébôl varázsolt virágszônyegben gyönyörködhetünk.
A tölgyesekben több helyen látható az illatosításra és gyógyászati célokra felhasználható szagos müge. A csúcsról szép kilátás nyílik minden irányba. Külön nagy értéke a városhoz való közelség és a terület sokszínûsége, változatossága.

A lap tetejére

SZILVÁSKŐ

Forrás: http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1999/9913/szilvasko/szilvska.htm

A földtani látványosságokban gazdag tájakat talán kora tavasszal érdemes bejárni, mielőtt elborítja őket a zöld. Izgalmas hétvégi kiruccanást tehetünk például a Karancs–Medves vidékének kétpúpú hegyére, a Szilváskőre, ahol nemritkán nyáron is található hó, az iránytűt “titokzatos” erő téríti el, bazaltoszlopok törnek az égbe, s a század elején mély hasadékok nyíltak az idős bükkös sziklái között.

Az imént felsorolt érdekes látnivalók kicsi területen, Rónabánya után egy mindössze 2-3 kilométeres turistaút mentén sorakoznak, és a Szilváskő csúcsára való feljutást legföljebb kisebb emelkedők nehezítik...
Kelet felé elhagyva Salgótarján városát, utunk a Salgó-Rally versenyeiről ismertté vált ceredi úton kapaszkodik fel a Medves lábára. A kanyargó út rézsűje sárgás színű, párhuzamosan vagy ferdén rétegzett üledékeket tár fel, s ezekből domborműként emelkednek ki az eróziónak jobban ellenálló homokkő konkréciók*. A figyelmesebbek az üledékekben majdnem függőlegesen álló, sötét színű bazaltteléreket is fölismerhetnek. Mielőtt elérnénk Rónafalunak a hegy oldalába fecskefészekszerűen “feltapasztott” házait, a kanyarokból még sorra végignézhetjük a környező hegyeket: a fekvő elefántra emlékeztető, a palócok Olimposzának is nevezett Karancsot, a felújításra régóta váró, de csak most nemrég fedél alá került Salgó várát, a Boszorkánykőt és a városra tekintő Pécskőt.
A zsáktelepülés bekötőútját elhagyva baloldalt (az út északi oldalán) meredek, sárgásfehér színű kőzetfal szakad alá. Ez a bányászok által “fejírkő”-nek nevezett vulkáni képződmény a szén kutatásakor fontos szerepet töltött be. Minden bányász jól tudta: szén csak e fölött, alatta nem található. Lassan megérkezünk Rónabánya katonás rendben sorakozó bányászkolóniájába. Ez a település a bányászattal együtt született, és – sajnos – annak megszűnésével pusztulásnak is indult. Az üdülőfaluként talán megmenthető Rónabánya a gyalogtúrára autóval érkezők kiindulási bázisa.

Egy hegy rejtelmei

Rónabánya után a földút rézsűje az úgynevezett alsó-riolittufát tárja fel. Ha egy kisebb kitérőt teszünk észak felé (vagyis a település keleti szélén egy kissé visszafordulunk), megnézhetjük a riolittufára települő “bagós” III. széntelep kibúvását (a telep hajdan füstölgött, majd kiégett, innen a jelző). Ha még tovább haladunk északkeleti irányban, megtekinthetjük a Szilváskői-táró (másképpen: a IV. számú Gusztáv-táró) bejáratának maradványait. Onnan indult a főfeltáró vágat a széntermelő helyhez.

A Szilváskő észak-északnyugati és dél-délkeleti irányú
földtani szelvénye

Visszatérve eredeti útirányunkhoz, a túrát – a kiépített pihenőhely mellett elhaladva – a sárga háromszög jelzésen folytathatjuk. A bükkösben határozott irányú, lövészárokra emlékeztető mélyedéseket figyelhetünk meg, ezek a szénfeltáró vágatok felszakadt részei.

A Nagy-Szilváskő 20 méteres bazaltoszlopai

Később ismét ember alkotta alakzatokkal találkozhatunk. Először egy formás meddőhányóval, az egykori kőbányászat maradványával, tanújával. Kora megbecsülhető a belőle kinövő bükkfák méretéből. Maga a kőbánya feltárja a “széntelepesösszlet” homokos összetételű üledékeit és a bazaltot. Benne jól megfigyelhető a lávafolyás és az üledék érintkezési vonala: a magas hőmérséklet hatására az üledék megfeketedett. A két réteg találkozása mentén a bazalt lemezes elválású (vízszintes), arra függőleges, majd vízszintes oszlopok települnek. Ez a földtani forma nem túlságosan gyakori, keletkezését mindmáig nem tudjuk pontosan megmagyarázni. (Az oszloposság következménye: a kőzet kihűlésekor bekövetkező zsugorodás.) A bányától nyugatra van egy másik kőfejtő is, ott a bazaltnak – az oszloposságán kívül – az ívesen hajlott lemezessége is tanulmányozható.

Földtani ritkaság: egymásra merőleges bazaltoszlopok

A jelzett utat követve, a meredek kaptató előtt a gerinc nyugati oldalán újabb bányát fedezhetünk föl. Ez arról híres, hogy kőzetének szerkezete – ellentétben az előbbiek tömött szövetű bazaltjával – lyukacsos, tehát könnyen szétesik. Mindhárom kőbánya kövét a bükkösben most is látható nyiladék nyomvonalán haladó siklón Rónabányáig, onnan pedig a szénszállítás céljára kiépített függő kötélpályán Zagyvarónára vitték le.

Megbolondult tájoló

Felérve a tetőre, óriási hasadék tátong előttünk. Vegyük a fáradtságot, menjünk le az aljára, s nézzünk bele a hegy gyomrába! Láthatjuk a vulkáni működés első szakaszában kiszórt, rétegzett hamut a lapillikkel*, a vulkáni bombákkal és lávafoszlányokkal együtt. Ha figyelmesebben megnézzük őket, olyan bombákat is fölfedezhetünk, amelyek becsapódásukkor meghajlították a befogadó kőzet rétegzettségét. Találhatunk olyan kőzetdarabokat is, amelyeket túránk elején már láthattunk: sárgás színű üledékeket és fehéres riolittufát. Ezeket könnyen felismerhetjük a környezetüktől elütő színükről.
Ha tájolónkat a hasadék északkeleti végén, szorosan a tufafal előtt elhúzzuk, meglepő dolgot tapasztalunk. A műszer mintha “megbolondult” volna, összevissza mutatja az “északi” irányt. Magyarázata egyszerű: a piroklasztitban* a rendesnél nagyobb mennyiségű magnetit található, s az érzékeny tűt az téríti ki a helyes irányból.

Az alábányászás hatására megnyílt a föld

A szűk és egyre mélyülő hasadékban különleges mikroklíma alakult ki. A mindkét végén zárt hasadék úgy működik, mint a jégbarlang. A nehezebb hideg levegő megül benne, és azt zártságánál fogva sem a légáramlatok, sem a meleg levegő nem tudják kiszorítani onnan. Így előfordul, hogy nyáron is hó, helyesebben firn található a hasadék alján. (Egyébként két majdnem párhuzamos szakadásrendszer is húzódik a gerincen: a nyugati szűkebb és mélyebb. Benne nagyobb eséllyel marad meg a hó, ám nehezebb megközelíteni.)
Visszatérve a fő hasadékhoz, annak délnyugati végét egy hatalmas beszakadt sziklatömb zárja le. A hasadék felőli oldaláról nehezen, de feljuthatunk a sziklatömb tetejére, ám a túloldalán már nem tudunk lemászni. Ha a folytatását is meg akarjuk nézni, kénytelenek vagyunk visszamenni a kiépített ösvényre.
Mielőtt megkerülnénk a hegyet, a gerinc északkeleti végén kilátóhelyre állhatunk, az alattunk sorakozó bazaltorgonák tetejére. Róluk észak felé végignézhetjük a határhoz közelebbi szlovákiai falvakat és hegyeket, keleten pedig a glaukonitos* homokkőből álló Szerkövet és a bazalttal koronázott Kis- és Nagy-kő csúcsait. Tiszta időben jól látszik a Bükkhöz tartozó Bélkő fehéren világító mészkőbányájának teraszos fala. Megkerülve a hegyet, a védőkorlát alatt bebújhatunk a hasadékba, hogy a maradék részét is bejárhassuk. Igazában ekkor látható jól, hogy van egy keresztirányú hasadékrendszer is, és az elmetszi a fő szurdokot.

Napszúrásos bazalt

A Kis-Szilváskő csúcsához déli irányban a nyergen áthaladva folytatódik utunk. A meredek falakkal határolt szikla tisztán lávabazaltból áll, az lemezes szerkezetű és rücskös felületű. E megjelenési formáját illették a kőbányászok “kukoricacsöves” vagy “napszúrásos” bazaltnak. A napsugárzás hatására – persze, hosszú idő alatt – a kőzet átkristályosodott. A gömbölyded formájú kristályos gócok leváltak, mint a kukoricaszemek a torzsáról, s visszamaradt annak durva felülete, a “cső”. A kockakövet faragó ritzerek kerülték az ilyen anyagot, sőt, a jó minőségű bazaltot külön letakarták, hogy ne érje a napfény.

A Kis -Szilváskő különálló sziklacsoportja
(DR. Fancsik János felvételei)

Utolsó állomásunk a Nagy-Szilváskő oldalában elhelyezkedő kőbánya. Ez 20-25 méteres magasságban tárja fel az oszlopos bazaltot, és hármas tagoltságot mutat. A sziklafal alsó kétharmada tömött szövetű, kicsiny, megnyúlt hólyagokkal átjárt, négy-, öt- és hatszögletű, megdőlt hasábokból áll, s ezekre lemezes elválású bazalt, majd újra oszlopok következnek. A látvány talán nem mérhető a közeli somoskői “bazaltömlés”-sel, de attól nem sokban marad el.

Prakfalvi Péter

Forrás: http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1999/9913/szilvasko/szilvska.htm

Huszonötmillió év a lábunk alatt

Jó 21–25 millió évvel ezelőtt egy tenger lapos sík parti sávja húzódott a területen. A sekély, alig 20-30 méter mélységű, árapály mozgatta tengervízben homok ülepedett le. Ezt a benne található zöld ásványról glaukonitos homokkőnek nevezték el. (A ceredi műút rézsűjében – autózás közben – ezek az üledékek láthatók.)
A sekély tengerparti üledékképződés a hegység lassú kiemelkedése és a folyóvizek által beszállított törmelék feltöltő hatása miatt megtorpant. A folyók a medrükben, az árterükben és a deltatorkolatukban kavicsot, homokot, a mocsaras területükön változatos – vörös, sárga vagy zöld – színű agyagokat raktak le (innen a földtani neve “alsó-tarkaagyag”). Ebben a szárazföldi üledékösszletben találhatók azok az úgynevezett “lábnyomos homokkőrétegek”, amelyek világhírűvé tették a Szilváskőhöz közeli Ipolytarnócot. A homokkő felszínén ezrével maradtak meg az akkor élő vadállatok és madarak lábnyomai.
A hajdani folyódelták mocsaras és sekély vízzel borított területeit – törésrendszerekből táplálkozó – vulkánok töltötték fel. Ezek anyaga hamu és kisebb-nagyobb kőzetdarabok formájában, robbanások útján szóródott ki a kráterekből 19-20 millió évvel ezelőtt. De nem csupán a hullott anyagokat ismerjük, hanem a lavinák hömpölygéséhez hasonló áradatait is. Ezek a vulkáni kúpok külső oldalán óriási energiával zúdultak le. Anyagukat a kitörési felhőkből hirtelen kiülepedő hamu és vulkáni törmelék szolgáltatta.
A vulkáni működést követően újra mocsári képződmények keletkeztek a térségben (felső-tarkaagyag), majd a felszínen dús növényzet telepedett meg a mainál melegebb és csapadékosabb időjárási viszonyok közepette. Az elpusztult vegetáció szolgáltatta a szén keletkezéséhez szükséges szerves anyagot. A növényzet életteréül szolgáló tengermelléki, félig sós vízi tavak és mocsarak – vízzel való állandó elborítottságukkal – megakadályozták, hogy a fa- és egyéb növényi részek elkorhadjanak, elpusztuljanak. A Nógrádi-medencében általában három telep alakult ki, s együttesen adják ki a széntelepesösszletet. Szilváskő környékén azonban csak a legalsó, a III. telep található meg. Vastagsága elérheti a 4-5 métert is, és a felső padja jobb minőségű volt, mint az alsó. Ennek következtében a kétpúpú hegyet kétszer is alábányászták: először 1912 és 1919 között a felső, majd 1957 és 1968 között az alsó padot. A szénképződést követően még több millió éven át tengerparti üledékek(kagylós homokkő), majd mélytengeri üledékek (slir*) halmozódtak fel a területen. Koruk 17–18 millió év. Nagy többségük már lepusztult.
Salgótarján környékén – Szlovákiába átnyúlóan – 2–6 millió évvel ezelőtt nagy kiterjedésű bazaltvulkanizmus indult meg. A több tíz kilométer mélységből felnyomuló bazalt áttörte az előzőkben már leírt rétegeket, majd heves robbanássorozatok követték egymást. A szétrobbanó láva a vulkáni működés első szakaszában Szilváskő környékén por (vulkáni hamu vagy tufa ), kis kőzetdarabok (lapillik) és nagyobb lávafoszlányok formájában hullott alá. Majd kisebb lávafolyások takarták be a hullott vulkáni anyagot, megvédve azt a lepusztulástól. A kürtőcsatorna, miközben az 100–1200 Celsius-fokos lávát a felszínre vezette, maga is kitöltődött vele, s az a kihűlés következtében oszlopos szerkezetben szilárdult meg. Ez utóbbi a vulkáni felépítmény lepusztulásával a felszínre került.

&
Kislexikon

Glaukonit: bonyolult összetételű K, Ca, Na, Fe, Al, Mg hidroszilikát. A zöld színű, aprószemcsés vagy pikkelyes ásvány főleg tengeri üledékes kőzetekben fordul elő, gumószerű halmazokban.
Konkréció: gömbölyű, korong vagy egyéb alakú zárvány üledékes kőzetben és a talajban, ahol a szivárgó víz oldott anyagából csapódik ki.
Lapilli: vulkáni kitörés alkalmával kiszórt borsó, mogyoró nagyságú kerek vagy szögletes alakú, gyakran üveges anyagú lávatörmelék.
Piroklasztit: a vulkáni működés közben keletkezett, részben a lávaanyagból, részben a vulkán áttörte kőzetekből származó kisebb-nagyobb törmelékrészecskékből képződött kőzet.
Slir: sekély- és nyílttengeri csillámos, homokos agyagmárga. A hazai harmadidőszaki (5–65 millió éves) képződményekben igen gyakori.

Prakfalvi Péter

A lap tetejére

Írj!

konyv@hangyamate.hu

WebDesign: www.cassaauditor.hu